Második férje pokollá tette Szendrey Júlia életét: Petőfi özvegye egy kéjsóvár zsarnok mellett vegetált
A gyászév letelte előtt ment újra férjhez
Szendrey Júlia 1850 januárjában Kolozsvárra indult, fiát Erdődön hagyta apjánál, Szendrey Ignácnál, majd felkerekedett, hogy Törökországban kutassa fel Petőfi nyomait. Az utazáshoz azonban szüksége volt útlevélre is, melyet Haynau elutasítását követően csak Franz Lichtenstein osztrák császári tiszt hathatós közbenjárására kaphatott meg. Lichtenstein azonban megzsarolta Júliát: közölte vele, hogy vagy a szeretője lesz, vagy elintézi, hogy a megtört asszonyt kiutasítsák az ország területéről. Szendrey ekkor kopogtatott régi, megbízhatónak tartott barátjánál, Horvát Árpádnál, aki 1950. július 21-én, a gyászév letelte előtt feleségül vette Petőfi özvegyét.
Az ekkor mindösszesen 21 éves Szendrey azt remélte, hogy Horvát majd támaszt és megfelelő hátországot nyújt neki, s a házasság révén végre ismét egyenesbe kerülhet az élete. Sajnos a nő nem is tévedhetett volna nagyobbat. De nem csupán az elsietett házasság miatt főhetett ekkor a feje: az egész nemzet megbotránkozott azon, hogy a gyászév letelte előtt örök hűséget fogadott egy másik férfinak. Számos barátja, jó ismerőse elfordult tőle, az utcán nem köszöntek neki, erkölcstelenséggel, hűtlenséggel, becstelenséggel vádolták, és saját társadalmi közege is kivetette magából. Júliát még Arany János is elmarasztalta a sebtében megköttetett házasság miatt A honvéd özvegye című versében, mely 1950-ben keletkezett, de csak 1888-ban, a nő halála után jelent meg.