FemAnyu

Azért jó a kutya a gyereknek, mert megtanul gondoskodni egy másik élőlényről, felelősségteljesebb és empatikusabb lesz, hűséges barátra talál. Elméletileg. Gyakorlatilag ennél sokkal összetettebb feladat vár arra a szülőre, aki az aranyhalnál aktívabb házi kedvencet fogad a családjába. És nem oldalba rúgással idomít.

Gyerekkoromban mindig gyönyörű kézműves babákat kaptam a szüleimtől, mégis felemlegettem utólag, hogy bezzeg Barbie-m sose volt! Valahogy a tiltás még plasztikusabbá tette ezt az élményemet. Aztán az identitáskeresés korszakába lépve haskilógós pólóban jártam, kikönyörögtem a push-up melltartót és szemöldökig sminkeltem magam – Barbie nélkül is.

Jellemző, hogy a baba elaltatása az egyik legnagyobb kihívás az családban. Miért nem a pelenkázás vagy az öltöztetés?! Hiszen egy csöpp polipszerű lényre kell rátuszakolni egy zsebkendőnyi textilt anélkül, hogy bármelyik végtagja is a kezünkben maradna – ez gyakori félelmünk eleinte. Mégis könnyebben megoldjuk, könnyebben rájövünk a praktikákra, hogy a pelust be kell húzni combtőig, mert különben ott folyik ki a pisi, és a nagy gonddal kiválasztott ingecskék édesek, de eleinte inkább az elöl gombolós rugdalózót használjuk. Kézzelfogható, könnyen átlátható momentumok a csecsemőgondozás során. Nem úgy, mint az alvása, ami maga a misztérium. „Többször ébred, mint mi, nehezebben alszik el, ha elaludt, akkor sem biztos, hogy tíz percnél tovább úgy is marad, hullafáradt, és mégis kerek szemekkel bámul ránk. Szóval teljesen értelmetlen az egész” – gondolhatjuk kétségbeesve a mínusz századik óra alvásunk után. Nehéz zöldágra vergődni velük, mert másképp működnek, mint mi. Részlet a Nekünk bevált című könyvből.

Apró lépteket őrizve annyira összezsugorodik a szülők fókusza is, hogy láthatóvá válnak a kicsi bogarak, icipici kavicsok és eltaposott rágógumik is. Hétköznapi hőseink az utcaseprők, a kukásautóból integető bácsik, a rendőrök, a tűzoltók és az építőmunkások, akiket mi bámulunk meg.

Családi élet az, amikor apa hirtelen odasúgja, hogy „Anya, most ugass!” - a vakkantásra kicsifiú visszafordul a plüsskutyusa felé, és tovább babrálja. A szülők meg összenéznek a bögréik felett, hogy „Kösz, jó voltál!”, maradt további öt perc kortyolgatni. A családdá válás egy folyamat, aminek markáns kezdete a gyerek érkezése, de hónapok, évek kellhetnek ahhoz, hogy önazonosan éljünk a családi kötelékben.

Emlékeztek azokra a mesekönyekre, amikben választani lehetett, hogy hogyan folytatódjon a mese? „Lapozz a 30. oldalra!” Nekünk egy Hófehérkés változat volt. Betéve tudtuk a tesómmal, mégis izgultam, hogy hova jutunk?! Álljon hát itt egy hétköznapi történet – legalább 20 évvel későbbről –, kétféle befejezéssel. A döntés a miénk.

Az a helyzet, hogyha Apák napját ünnepelnénk ma, akkor azt a címet adnám, hogy „Minden sikeres nő mögött egy férfi áll” – aki osztozik a feladatokban. Mert lehet ezt így is, illetve csak így érdemes, ebben egyetértett az a 6 anyavállalkozó, akikkel munkáról, anyaságról, döntésekől és példamutatásról beszélgettünk – a Munka ünnepe és az Anyák napja hétvégi egybeesésének apropóján. És stílszerűen tőlük érkeztek azok a pazar ajándékcsomagok is, amiket az eheti nyereményjátékban sorsolunk ki!

Vannak családok, ahol életmentő volt a hétfői nyitás anyagilag és/vagy mentálisan, másoknak csak evidens. Vannak, akiknél szóba sem jöhetett, mások számára pedig helytelen. A köztes határok sem élesek, elmossa a világképünk, a személyiségünk, a hitrendszerünk, amik mentén végül eldöntöttük, hogy visszamegy-e a gyerekünk az intézménybe vagy sem. Könnyítést hozott oda, ahol a szándék és a lehetőség fedi egymást, másutt csak nehezített.

Oldalak