Öt anyuka beszélget. Egyikük megemlíti, hogy mit mesélt a gyereke előző nap az oviban történtekről. A másik megtoldja azzal, amit az ő kislánya mondott. Közben ketten azon gondolkodnak, hogy ők ezekről miért nem tudnak?! „Nekem nem mesél otthon semmit a gyerekem!” – fakad ki az ötödik. Ha a Te gyereked sem mesél el otthon semmit, arról nem feltétlen tehetsz, viszont érte elég sokat megtehetsz.
FemAnyu
Szívfacsaró képként lebeghet szülői szemük előtt, ahogy a gyerekünk magányosan babrál, amíg a társai együtt játszanak. De az sem örömteli képsorozat, ahogy folyton balhéba keveredik a többiekkel, vagy a kiközösítés vezérhangja. „Dirtekbe” nem sokat tehetünk ezek ellen, ha nem akarjuk még jobban elszúrni a kortárs kapcsolatait, de a közvetett szerepünk meghatározó. Mit tehetünk és mit ne tegyünk?
Az úgy volt, hogy ültünk a kocsiban a kisfiammal, akire reggel még elég mérges voltam. Mivel egy ideje már igyekszem éberen figyelni, és nem leinteni a kiskamaszos próbálkozásait, mélyen gondolkodóba ejtenek a konfliktusaink. Így sikerült arra jutnom a Gellért-hegyi forgalomban kaptatva, hogy ha megígéri nekem, hogy majd ilyen és ilyen felnőtt lesz belőle, akkor én mostantól kezdve bizony nem szólok neki semmiért! Annyira felszabadító volt ez a gondolat, hogy sikerült még pár percen keresztül cizellálnom a gyereknek, aki szemtanúja lehetett az anyja pálfordulásának. De itt nem áll meg a történet, mert anyának újabb felismerései lettek.
Felvettem a kapcsolatot Avitallal, aki a pandémia alatt is tartotta a lelket a szülőkben, folyamatosan támogatta, jótanácsokkal látta el az online közösségét. Az ötgyermekes édesanya most, a legborzasztóbb események sodrában sem tesz másként. Naponta bejelentkezik Izraelből.
„A figyelem egy belső, ideális állapot” – mondja Sárodi Virág, logopédus – „Nagyban befolyásolja ezt az állapotot a környezetünk és ahogyan cselekszünk.” Mi segít, hogy jobban tudjunk fókuszálni? És hogyan segíthetjük a gyermekünket abban, hogy ő is jobban tudjon figyelni?
Amikor leadtam az éves tervet arról, hogy mikor milyen témákban fogok írni, akkor még nem tudtam, hogy mostanra mélyebb, saját példával is ki fogom egészíteni a cikkem. Akkor még csak az lebegett előttem, hogy a tanévkezdést követő hajrá után a szülők jellemzően októberre kerülnek a hullámvasút alsó ívére. És jó lenne ezzel valamit kezdeni!
Úgy látom jártamban-keltemben, hogy nem vagytok kevesebben idén sem, mint mi voltunk annak idején. Amikor végre „beszokott” a gyerekünk az oviba, így oldódott a reggeli gombóc a torkunkban, csakhogy máris nyakunkba kaptuk az élet egyéb kihívásait. Munkába visszatérő anyák, kiscipőkkel hadakozó apukák, szevasztok!
Köztudott, hogy a mese nemcsak szórakoztatja a gyereket, de egyben fejleszti a szókincset, formálja a gondolatvilágot és élénkíti a képzelőerőt, így a kreativitást is. Mégis vannak árnyoldalai, amiről jó, ha tudunk szülőként. Ebben a cikkben felvázolom a „meselétrám”, ami segíthet a tájékozódásban, hogy biztonsággal szedjétek a fejlődés fokait e téren is.
