"Ha most azt kérnék, hogy menjek be a színpadra, fogalmam sincs, mi a szövegem" - interjú Szabó Győzővel

Szabó Győző azon kevés színészek egyike, akiért a nézők ugyanolyan szívesen mennek be a moziba, mint a színházba, akár megírt szöveget játszik, akár improvizál. De hosszú út vezetett a Tilos az Á pultjától a családi kerti partyig. A Toxikóma című életrajzi regényéből készült film mellett Csernus dokiról, költözésről, cuccozásról, böjtölésről, csendről és hangos sikerekről is beszélgettünk.

FemHullám - beszélgetések Kraszkó Zitával

A FemHullám rovatában olyan emberekkel beszélgetek, akikkel már találkoztam vagy valamilyen közünk volt egymáshoz. Akikkel valaha útjelző táblái voltunk egymásnak - és az is lehet, hogy bár hálásan, de már rég elhaladtunk egymás mellett - vagy folyamatosan közös hullámhosszon rezgünk. Figyeljük egymást, sokat tudok róluk és az érdekel, kik is ők valójában. Biztosan másképpen kérdezek és talán másképpen válaszol az, akivel egy FemHullámhosszon vagyunk.

Aki ebben az országban él és az elmúlt húsz évét nem egy bunkerban töltötte, az akkor is ismeri Győző életének állomásait, ha nem olvasta nagy port kavart, önéletrajzi írását. Ezért itt és most ünnepélyesen megígérem, nem kérdezem meg tőle a mindig feltett kérdéseket, még akkor sem, ha a valami Amerika első része épp most 20 éves, ő pedig 50. De valahogy nála ez nem számít, tekintve, hogy a világ egyik legkreatívabb, legjátékosabb és legkedvesebb embere. Összefoglaltam, ne is olvassátok tovább! :)

Hogy vagy?

Hát semmi extra, itthon vagyok a házikóban és egész nap főzőcskézek.

Igen, láttam, hogy van házikó, elköltöztetek?

Nemrég. Kicsit le volt pattanva, de szépen megcsináltuk.

Akkor nektek még kapóra is jött a pandémia.

Épp az első hullám előtt költöztünk és újítottuk fel, így azért nagyon jó volt, itt túl lehetett élni a karantént.

És miket főzöl?

Mindenfélét. A családban felütötte fejét a glutén-érzékenység, úgyhogy most csak gluténmentes kajákat csinálok, az egész család ezt eszi.

Azt olvastam, a karantén alatt híztál 6 kg-ot.

Igen, de ez azóta már megváltozott. Elmentem egy egyhetes elvonulásra, egy böjtházba, és egy hétig böjtöltem. Nagyon jólesett a szervezetemnek és vissza is fogytam ezt a 6 kg-ot. Most már a megtartásra kell figyelmet fordítani, mert hiába jár hozzám az edzőm és hiába megyek el a Normafához futni, ez mégsem ugyanaz, mint amikor rendesen edzem. Azt érzem, téli álomszerűen raktározom. De agyilag is eltompulnék, ha nem olvasnék. Túl sok inger nem ér.

Most nem dolgozol? Nem forgatsz?

Most még nem, A mi kis falunk forgatása csak április végén kezdődik.

Azt meséltem, hogy tavaly, februárban voltam egy farsangon, ahol a fél falu „A mi kis falunknak” öltözött? És a jelmezversenyt Stoki – a te karaktered – nyerte.

Győző felnevet - Azt képzeld el, hogy vannak olyan közösségek, például konkrétan A mi kis falunk rajongói csoport, ahol egy faluban komolyan megvannak ezek a pozíciók és mindenkit a sorozatbeli karakterének megfelelően szólítanak.

Gondoltad volna hogy ilyen siker lesz?

Szerintem mindenkinek ismerős ez az úgy nevezett „falu-helyzet”. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg a sorozat sikerén, de azért benne volt a pakliban. Magyarországon, ha túl jót csinálsz, az nem feltétlenül közönségbarát, ha pedig túl gagyit, az nem áll meg a lábán. Itt sikerült találni egy olyan arany középutat, ami megközelíti egy mozifilm színvonalát, de azért van egy szándékoltan visszabutított, vicces minősége is. Már az első rész is hihetetlen nézettséget csinált és azóta minden más produkciót kiüt maga mellől.

Végignéztem tőled egy lassított biciklis elesést. Arra gondoltam, hogy ezt a jelenetet vagy egy komoly színházi próba előzte meg, vagy zseniális improvizáció volt. Melyik?

Kapitány Iván engem már hónapokkal azelőtt felhívott, hogy lesz ez a magánszám és gondolkodjam rajta, én pedig fogtam és kidolgoztam. Első körben bekómázott rendőr attitűdből akartam megcsinálni, hogy mondjuk hátrafele biciklizem. Elmentem egy artistaképzőbe, hogy megtanuljam ezt egy bohóctól, hosszú órákig, napokig gyakoroltam, de sajnos nem sikerült - nagyon nevetünk.

A bohóc nem tudta átadni vagy neked nem ment?

Lehet, hogy a bohóc jó bohóc, de nem biztos hogy jó tanár.

Te színészként kitől tanultál a legtöbbet?

A Katona József színházban tanultam a legtöbbet a rendezőktől és a kollégáimtól. A revizorban például Kaszás Gergő kollégámnak csak annyi volt a jelenete, hogy partvissal ki kellett takarítania a színpadot, mert szerepe szerint ő volt a segéd és akkor ő ott, csinált egy olyan magánszámot, ami egy egyrészt tapsos volt, másrészt leesett az állam. A Katonában az a cél, hogy mindenből kihozd a maximumot.

A Mi kis falunknál utaltál arra, hogy olyan ritkán van, hogy egy film vagy egy előadás művészi szinten is igényes és a közönségsiker is egyben. A te szakmai életedben mikor volt olyan, hogy ez a kettő találkozott?

Említhetném a Thália színházban, a járvány után is futó, Alul semmi című filmadaptációt, ami egy jó előadás. A végén a chippendale show, ahol mind az öten tényleg ledobjuk az alsót, hatalmas sikernek örvend. De válaszolva a kérdésedre: a Bárka színház legendás Szentivánéji álom előadása volt ilyen (Szereplők: Kulka János, Udvaros Dorottya, Kaszás Gergő, Fekete Ernő, Murányi Tünde, Magyar Attila, Vasvári Emese, Mucsi Zoltán, Gazdag Tibor, Tóth József – a szerk.), szerintem soha nem volt azóta sem akkora színházi sikerem (Kurtha Miklós, a takács és a Szamár szerepében – a szerk.).

Ezt Csányi János rendező még a Bárka hivatalos 1996-os indulása előtt két évvel, 28 évesen rendezte meg, és a magyar színháztörténet utóbbi évtizedeinek egyik legtöbbre tartott, egyöntetű lelkesedést kiváltó előadása volt. Számodra mit hozott ez a siker?

Ebben az előadásban látott Herendi Gábor filmrendező és választott ki a Valami Amerika főszerepére.

És azzal be is robbantál. Ez egyik napról a másikra történt?

A produkció gondoskodott róla, hogy a mozi-premier igazi, amerikai felhajtás legyen. Limuzinokon érkeztünk, vörös szőnyegen vonultunk, Herendinek fontos volt, hogy olyan legyen az egész, mint egy filmbemutató Hollywoodban. De valójában akkor még senki nem ismert minket, fogalmunk sem volt, hogy ekkora siker lesz, így az összes fotós és az autogram-kérő tömeg fizetett statiszta volt. Ez a film olyan közönségsiker lett, ami átütött az akkori, unalmasnak számító magyar művészfilmeken, amelyeknél mindegy volt hányan nézik meg őket. Úgyhogy az Amerikával jött egy jó kiállású, szépen fotózott, ismeretlen színészek által játszott, szerethető történet, amelynek a végén nem hal meg senki. A bemutatóra eljött az akkori feleségem, Horváth Judit is. Egyik kolléganőm a vetítés végén odalépett hozzá és megkérdezte, „ugye tudod Judit, hogy mostantól minden másképp lesz”?

És másképp lett. Téged mindenki ismer, de úgy tűnik, hogy szeretnek is.

Igen, de tartom, hogy Magyarországon nincsenek sztárok. Ha itthon valaki azt hiszi magáról, hogy sztár, az nagyon alapos tévedésben van.

Lapozz, a cikk folytatódik!

Leadfotó, fotó: BMW Motorrad Leier Auto, RTL Klub

Oldalak

Szólj hozzá Te is!