"Ha most azt kérnék, hogy menjek be a színpadra, fogalmam sincs, mi a szövegem" - interjú Szabó Győzővel

Megígértem az olvasóknak, hogy nem fogok századszor is mindent leírni rólad, csak olyat, amit én sem tudok. Szerintem nincs ember, aki ne tudna a drogfüggő múltadról. A Csernussal való kapcsolatod még a Valami Amerika előtti időszakra datálódik?

Igen, ő volt a feltétel tulajdonképpen. Részt kellett vennem egy elvonón, hogy megcsinálhassam az Amerikát. Zsámbéki Gábor, a Katona igazgatója, dr. Csernus Imre orvos-addiktológus és Herendi Gábor filmrendező így döntöttek.

A film volt a motivációd, hogy abbahagyd?

Igen, ez a film és az, hogy életben akartam maradni. Nincs minden cuccos életében ilyen motiváció, előbb utóbb meghalnak vagy lejönnek valahogy. De nekem ez pont kapóra jött.

Nyilván azért is hoztam elő ezt a témát mert azóta leforgattátok a Toxikóma című filmet, ami az önéletrajzi regényedből készült és ami már könyv formájában is bestseller volt. Végül majd egy évet csúsztatok a járvány miatt, de szépen felépítve azért ügyesen életben tartottátok a várakozást. Tudtok már valamit, hogy mikorra várható a film bemutatója?

Tavaly október 22-én mutattuk volna be és persze mindenki nagyon várta. Azután bejött a járvány és onnantól tudatos döntés volt, hogy szép fokozatosan injektáljuk az információkat. Van bőven anyagunk és igen, az embereket egy picit ki is éheztetjük, hogy várják. A könyvet nyomtatásban 40.000 példányban vásárolták meg, e-book és egyéb megjelenéssel úgy 150.000-en olvashatták eddig.

Milyen érzés, hogy nem te szerepelsz a filmben, hanem a te életedet játsszák és ezt nézed?

Eléggé különös érzés volt végignézni a mozit, azért is, mert még nem készült film magyar, élő szereplőről, emiatt is kuriózum. Főleg valakinek olyan csúnya tíz évéből, amiben a heroin és a kokain is benne van. De mégsem erről szól a film, tehát nem azt fogod végignézni, hogy Szabó Győző hogyan kokszozta meg hernyózta végig a ’90-es éveket, sokkal inkább egy belső mozi az egész, ahol a két ego: Csernus meg az én sztorim találkozik.

Ti az elmúlt húsz évben tartottátok a kapcsolatot Csernussal vagy sok év után a forgatás kapcsán találkoztatok?

Félévente azért beszéltünk telefonon, de olyan is volt, hogy elmentem hozzá és csinált juhtúrós pogácsát, társasoztunk, beszélgettünk, piáltunk. Amiben ő szakmailag igazán profi: a dinamikus terápia, azt konyhai beszélgetésben nem igazán szokta alkalmazni. Voltak utána alkohol problémáim is, elmentem Csernushoz Noszvajra, hogy dumáljunk. Leültünk és miközben arról beszéltünk, hogyan kéne lejönnöm a piáról, megittunk egy üveg pálinkát reggelig.

Egyébként mi az ő specialitása, miben jó Csernus?

Egy jó pszichoterapeuta mindig megtalálja a frankó mondatot és azt is, hogy mikor mondja. Szerintem ez az ő erőssége is.

Számodra mi volt a frankó mondat?

Rá mernél lépni egy alvó tigris farkára? - nekem ez volt az a mondat, amivel elkezdődött egy olyan beszélgetés, ami meghatározta a továbbiakat. Ezután döntöttem úgy, hogy lehet, abba kéne hagyni.

Lapozz, a cikk folytatódik!

Fotó: Szabó Győző, Toxikóma

Oldalak