"Ha most azt kérnék, hogy menjek be a színpadra, fogalmam sincs, mi a szövegem" - interjú Szabó Győzővel
Az alvó tigris vizuálisan is elég erős kép. Nem biztos, hogy az emberek tudják, milyen kivételesen jó ízlésed van, milyen harmóniával válogatsz össze tárgyakat. Mi maradt a grafikus életedből? Mikor rajzoltál utoljára?
A gyerekeimnek szoktam még rajzolni...
És feltűnik, hogy apa sokkal jobban rajzol, mint mások?
Szerintem fel – nevet – bár ők is nagyon ügyesek, de ha azt mondják, hogy cica, akkor le rajzolok egy cicát. Bátran állíthatom, hogy ilyenkor a rutin visszajön a kezembe és azért nincs olyan dolog, amit ne tudnék lerajzolni.
Talán te sem gondoltad, hogy három gyerekes apuka leszel. Mennyire érnek össze a nagyon különböző korban lévő gyerekek?
Hát igen, 23, 10 és 2 évesek. Korban nem épp a legkedvezőbb kombináció, de nagyon szeretik egymást.
A nagylányod sokat segített anno az éttermedben is. A Steamboo-val mi lett?
Bezárt.
Pedig híres voltál a rizsgombócaidról és egyéb saját találmányokról. A gasztronómiai vonalat végleg lezártad?
Igen, most már elég, ha vendégül láthatom a barátaimat és azokat, akiket szeretek.
Mivel térsz vissza a színházba?
A Lövések a Broadway-n című Woody Allen darabban vár rám egy szerep, de hogy mikor tudunk játszani, azt nem tudom.
Van kedved játszani?
Nincs – nagyon nevetünk – ez a Covid egy önismereti kirándulás is. Tavaly az lllatszertárat még bemutattuk, de ha most azt mondanák, hogy menjek be a színpadra és csináljam, fogalmam sincs, hogy mi a szövegem. De remélem a játékot nem lehet csak úgy elfelejteni! A félelmeim elveszik a kedvem, de valószínűleg amint bejönne a közönség és elkezdene reagálni, izegni-mozogni, nevetni, mindez elmúlna és azt érezném, ez jó lesz!
Fotó: Szabó Győző
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
