Nehéz szerepben - A népszerű magyar színésznő egy hullával játszik egy darabban
Az ötvenes évek kicsit újra beköltözik a Thália Színházba, ezúttal azonban nem az első rock 'n' roll előadók közül ismert Bill Haley, Elvis Presley vagy Chuck Berry életének jeles pillanatait igyekszik a színház legújabb vígjátéka bemutatni, hanem a szigligeti alkotóházba pillanthatunk be, ahová inspirálódni és írni vonulnak el a magyar irodalom nagyjai és feltörekvő fiataljai… (x)
Csak az a hulla ne lenne...
Talán nem is zavarná meg semmi a gyümölcsöző munkát, ha a szereplők nem egymás megfigyelésével, jelentések írásával, pozíciójuk féltésével lennének elfoglalva, és a társalgóban lévő utazóládából nem kandikálna ki néha egy hulla lába. A Csoda korban élünk (Szigliget) című retróbohózat egészen pontosan 1953-ba, a Rákosi-korszakba repít minket vissza.
Amikor Rákosi elvtárs kedvencét, Sass Tibort felterjeszti Sztálin-díjra, a költővel egy idelátogató olasz riporter készít interjút. A szigligeti alkotóházban mindennek hiba nélkül, terv szerint kellene mennie. Csakhogy ellopták a kapucsengőt, rossz helyre kézbesítették a besúgó-jelentést, az államvédelmi kísérő pedig elkallódott útközben… és Sass Tibor halott.
Hamisítatlan Rákosi-korszak
A kor szellemét Bagossy Levente csodálatos díszlete mellett az ötvenes évek elejének Magyarországára jellemző ruhák is segítenek megidézni. Velich Rita jelmeztervező úgy látott neki a feladatnak, hogy elolvasta a darabot, és miután már többször is járt a szigligeti alkotóházban, személyes élményekkel gazdagodva nekiállt eredeti fotók felkutatásának. Ennek köszönhetően egy teljesen más, dokumentarista vonalon tudott elindulni a munka.
„Alaposan utánanéznem a kor öltözködésének és színvilágának. Végül Kelemen József rendezővel egyeztetve arra jutottunk, hogy minden figurának kitalálunk egy saját színt, amivel megtörjük a barnás hatást, egysíkúságot. Így lesznek a jelmezek izgalmasabbak, karakteresebbek. Például bordóval, petrolkékkel, élénkebb zölddel dolgozunk, hiszen az ötvenes években is voltak jó színek, csak sokkal visszafogottabban használták azokat – mondja Rita, akinek azt is figyelembe kell vennie, hogy a darab cselekménye télen bonyolódik, egy olyan épületben, amiben nincs fűtés.
„Egy ilyen helyen nem divatosan, inkább praktikusan öltözködik az ember. Ez például Schell Juditon úgy jelenik majd meg, hogy több kardigánt adunk rá, és a sminkje nem lesz feltűnő, inkább egy halványabb, natúrabb vonal. Elmarad a megszokott erős karakterizálás, helyette a természetes színek fognak dominálni.”
A jelmeznek segítenie kell a színészt, ezért az is nagyon fontos, hogy viselője a lehető legkomfortosabban érezze magát ruhájában a színpadon. „A jelmezek véglegesítésében a művész is jelentős szerepet játszik. A rendező meghatározza saját koncepciójával az irányokat, és ezt nekünk úgy kell a színészre szabni, hogy a ruha segítse a szerep megformálásában, és a lehetőségekhez képest praktikus és kényelmes is legyen egyszerre. Próbálom elkapni azt a pillanatot, amikor már megformálódtak a karakterek, mert ilyenkor már biztonsággal készülhet el a ruha. Megszülethet az előadás.”
Ne maradj le róla te sem!
A munka már javában folyik, a végeredményt pedig október 7-től láthatjuk a Thália Színházban, Nagy Viktor, Szervét Tibor, Tamási Zoltán, Shell Judit, Mózes András, Pindroch Csaba, Vida Péter, Szabó Erika és Domokos László előadásában.
Oldalak
Hirdetés
