Magyarország egyetlen férfi szopránja - Vásáry André interjú
Vásáry André csodálatos hangját a Csillag Születik 2-nek köszönhetően ismerte meg a közönség. Magyarország egyetlen férfi szopránja azóta páratlan sikereket ért el, már három arany és egy platina lemezzel büszkélkedhet. Most minket is beavatott a titkaiba: munkáról, egészséges életmódról és színpadi titkokról beszélgettünk.
Hogyan indult a pályád? Mikor kezdtél el az énekléssel foglalkozni?
Kisgyerekként eléggé visszahúzódó és félénk voltam, nem szerettem szerepelni. A színpad iránti vonzalom tinédzser koromban indult: egy ügynökség modellként kezdett foglalkoztatni. Ez a pár év tökéletesen jó volt arra, hogy gyakorlatot és színpadi rutint szerezzek. Sokat utaztam, eljutottam Londonba és Milánóba is, barátokra tettem szert, nagyon szép élmény volt. Viszont egy idő után rájöttem, hogy nekem egyáltalán nem ez az utam. Tizennyolc éves korom körül jött be a képbe az éneklés. Annak ellenére, hogy az énektanáraim sokszor mondták, hogy mennyire jó a hangom, nem foglalkoztam komolyabban a dologgal. Az egész egy véletlennek köszönhető: egy buliból hazafelé jövet egy híres ária legmagasabb részét énekeltem, mire a társaságomban lévő énekesnő barátnőm döbbenten kérdezte tőlem, hogy ezt hogyan csináltam, hiszen évekig kell azért tanulni, hogy valaki képes legyen egy ilyen áriát elénekelni. Ezután kezdtem el a hangképzéssel foglalkozni, kerestem egy énektanárt, és innentől kezdve tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
A modellkedés egyáltalán nem hiányzott?
Nem, a legkevésbé sem. Érdekes és izgalmas élmény volt, de semmi több, az én világom az éneklés lett. Bár eleinte nem tudtam eldönteni, hogy melyik irányba induljak el: könnyű vagy komolyzene. A tanáraim azt mondták, hogy a képességeim egyértelműen a komolyzene irányába mutatnak, de mint fiatal srácot, a könnyűzene jobban vonzott. Ezért vagyok boldog, hogy időközben kialakult az úgynevezett crossover stílus, a kettő ötvözete.
Ha fellépsz, milyen a közönséged összetétele? Melyik korosztályok körében népszerű a stílus, amit képviselsz?
Nagyon változó. Természetesen a közönségemet elsősorban nem a tizenévesek alkotják. Ennek ellenére számtalan olyan koncertem volt, ahol meglepődtem, mert sok tinédzser is jelen volt. Kicsit tartottam is tőlük, de nagyon pozitív csalódás volt. Vagy említhetnék egy másik példát is, a rendhagyó énekórákat, amiket gimnáziumokban tartottam az Önkéntesség Európai Éve keretén belül. Ezek speciális énekórák voltak, meséltem a diákoknak a különböző zenei korszakokról és a hazai zenei életről, énekeltem is nekik, ők pedig hihetetlenül nyitottak és érdeklődőek voltak. Én is és ők is fantasztikusan éreztük magunkat, aminek bizonyítéka, hogy az országban rengeteg helyre hívnak, el sem jutok mindenhova. Egyébként úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy az ember tíz vagy éppen nyolcvan éves, ha érzi, hogy valami őszinte, és munka meg tehetség áll mögötte, akkor azt elismeri, függetlenül attól, hogy nem feltétlenül az ő műfaja. Vannak olyan pillanatok, amikor egy tinédzsert is megérinthet egy operaária.
Sokfelé felléptél már. Tudsz különbséget tenni a különböző országok közönségei között?
Összességében azt mondhatnám, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő közönség sokkal nyitottabb. Tényleg azt nézik, hogy mit mutatsz nekik a színpadon, nem zavarja őket, ha nem ismernek. A németekre azt szokták mondani, hogy visszafogottabbak, de én egyáltalán nem ezt tapasztaltam. Az áriám közepén felállva tapsoltak, pedig azt sem tudták, ki vagyok, de az előadásom annyira megfogta őket. Az amerikai közönség sokkal hangosabb, a szám közben beletapsolnak, sokkal kifejezőbbek. Ázsiában még nem énekeltem, de úgy hallottam, hogy ott visszafogottan viselkednek, az egész dal alatt meg sem szólalnak, viszont utána nagyon tapsolnak. Szerencsére engem eddig mindenhol szeretett a közönség.
Van valami babonád, vagy különös szokásod, amikor felmész a színpadra?
Babonám nincsen, de a csapatommal egy pontos, precíz protokollt alakítottunk ki a fellépéseimen. Nem kell semmi díváskodásra gondolni, ez egyszerűen azt jelenti, hogy mindennek megvan a menete. Én minden egyes fellépésemre már otthon felkészülök: tudom, hogy milyen dalokat és milyen sorrendben fogok énekelni, és hogy milyen összekötő szöveget fogok mondani. Semmit nem a színpadon találok ki, pontosan tudom, hogy milyen típusú rendezvényre és közönségre számíthatok, és ehhez mérten tervezek. Az az egy kikötésem van, hogy nem lépek fel, miközben eszik a közönség. Vacsora után vagy előtt nem jelent problémát, de közben szó sem lehet róla.
A Csillag Születik mennyiben járult hozzá a sikeredhez?
Nagyon sokat segített, hiszen előtte csak egy szűk körben voltam ismert. Bár a Pesti Színházban már játszottam, és koncertjeim is voltak, de ez a műsor hozta meg számomra az országos ismertséget. Új lehetőségek nyíltak meg előttem, amik egyértelműen lendítettek a karrieremen. Ha a tanácsomat kérnék, én mindenkinek azt mondanám, hogy tegyen próbát és induljon el egy tehetségkutatón, mert a mai helyzetben ez az egyetlen lehetőség, hogy megismerjék. A régi időszakban, és ez alatt most elsősorban a kilencvenes éveket értem, ahhoz, hogy valaki eljusson a lemezkiadásig, egyértelműen ismeretség kellett. A kívülállóknak esélyük sem volt. Ilyen voltam én is, semmiféle kontaktom nem volt a show business-szel. Ezért is örülök, hogy bekerültem ebbe a tévéműsorba, ahol lehetőséget kapnak azok is, akik képzik magukat, próbálkoznak, de máshogy nem figyelhetnének fel rájuk.
Nem érzed úgy, hogy most már túlzásokba esnek és túl sok tehetségkutató műsort rendeznek?
De igen, most már szerintem is kicsit lejjebb ment a színvonal. Sok olyan produkció bejut ezekbe a műsorokba, amiket 2-3 évvel ezelőtt még visszautasítottak. Persze az is igaz, hogy úgyis a közönség dönt: lehetsz akármilyen profi, kedves, aranyos, ha nem tudod eladni magad és nem kedvelnek meg, akkor el fogsz tűnni. A műsor után dől el, hogy ki az, aki fennmarad, és nem feltétlenül annak sikerül majd, aki megnyerte. 2009-ben, mikor én indultam a Csillag Születik 2-ben, még kicsit más volt a helyzet. Nem volt ennyi fajta műsor, ráadásul szerencsénk is volt, mert sem az előtte, sem az utána lévő évben nem volt másik tehetségkutató, így hosszabb időnk volt kibontakozni, és minden médiafigyelem ránk irányult.
Jelenleg mivel foglalkozol? Hol láthatunk legközelebb?
Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a műsor óta igazán magas művészi színvonalat képviselő helyeken léphettem fel. Három évig játszottam a Nemzeti Színházban, az ország legnagyobb székesegyházaiban és bazilikáiban turnéztam az immáron rendszeressé vált adventi turnémon, és persze kijött három lemezem is, mindhárom aranylemez, sőt az egyik már platina is. A nyár a turnézásról szól, az idei turné tematikája filmslágerek és musicalslágerek. Ezeket kicsit „andrésítva” egy igazi show keretein belül adjuk elő: táncosokkal, tűz akrobatákkal, különféle exkluzív helyszíneken.
Volt egy nagykoncertem nőnap alkalmából, aminek az egyik közszolgálati televízió le is adta az anyagát, ez nemsokára megjelenik koncert CD-n. Készülünk az új albumra is, de a pontos megjelenés dátumát egyelőre még nem tudom megmondani. Ezen kívül úgy néz ki, hogy ha minden összejön, akkor beindul a külföldi vonal is, nagyon komoly ügynökségekkel állunk tárgyalásban: Japánnal, Kínával, Németországgal és Ausztriával.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
