Hajléktalanok és kéregetők - Adakozzunk nekik vagy ne?

Az utcai kéregetők valamelyikével már valószínűleg mindenki találkozott. Az aluljárók lassan tele vannak hajléktalanokkal, és most már az autósok sem kerülhetik ki őket, egy-egy pirosra váltott lámpánál rendszeresen feltűnnek. Adjunk pénzt vagy ne? Íme, néhány vélemény, felvetés a jelenséggel kapcsolatban.

Kevesen tudják, hogy ma hazánkban törvény tiltja a másokat zaklató koldulást, illetve a gyermek segítségével történő kéregetést. A néma koldulás engedélyezett, bár több helyen már ez is tilos reggel 6 és este 10 óra között. Hiszen sokak vágya, hogy a társadalom megszabaduljon az utcák állapotát rontó hajléktalanoktól, ebből a szörnyű helyzetből több szervezet, önkéntesek sokasága próbálja kihúzni a szerencsétlen sorsú utcán élőket. A jelenség azonban mindig létezett, és valószínűleg mindig létezni is fog. Nem tudunk azonban elmenni mellette, hiszen az emberek mindennapjainak része.

Akik adnak
Akik rendszeresen válaszolnak az utcán élőknek, azokról alapjában véve elmondható, hogy szociálisan érzékenyek. Sokszor nem is kell más, vagy ennél több ahhoz, hogy valaki pénzt adjon. Illetve számos példa bizonyítja, már az is elég, ha valaki vallásos. Hiszen a vallás szerint ha kérnek, egyszerűen kell adni. Egy hívő nem kérdezi meg, miért van szüksége pénzre, mire költi vagy hogyan került ilyen nyomorúságos helyzetbe. A vallásosak adnak, ha kérnek tőlük.

Aki törődik ezekkel a kilátástalan helyzetben levő emberekkel, sokszor érvel azzal, hogy vannak, akik önhibájukon kívül váltak pénztelenné és otthontalanná. Hallottam már olyan álláspontot is, amely eltér a többség véleményétől. Van, aki szívesen ad pénzt, annak ellenére is, hogy tudja, nagy valószínűséggel a kéregető következő úticélja egy olcsó kocsma lesz. Ez azonban nem számít, ugyanis ezeknek az embereknek érdemleges segítséget úgysem tud nyújtani, és ha a hozzáforduló számára jelenleg egy korsó sör vagy egy kis pálinka jelenti a boldogságot, hát legyen, akkor ehhez járul hozzá egy ötvenessel.

Akik nem adnak
Vannak természetesen szociálisan érzéketlen emberek, ők nem éreznek sajnálatot a kéregetők, hajléktalanok iránt. Ám a legtöbben, akik nem adnak, különböző érvekre hivatkoznak döntésük alátámasztására.

Az első persze az a tudat, hogy mások munka árán megkeresett pénzét a hajléktalan esetleg alkoholra költi. Vannak, akik szerint ez egyenesen felháborító, ők ehhez semmiképpen sem járulnak hozzá. Mások azt mondják, nem létezik olyan, hogy valaki teljesen önhibáján kívül kerül az utcára. Egy szélsőséges vélemény szerint, aki a tőle független körülmények miatt elveszíti mindenét, az előtt még mindig ott a lehetőség, hogy egy közeli ismerőshöz, baráthoz forduljon. Ha pedig nincs olyan, aki kezet nyújthatna a rászorulónak, az is az ő hibája, hiszen "mindenki a saját sorsának kovácsa".

Az internetes fórumok világában is körülnéztem, hogy kiderítsem, mit gondolnak az emberek. A rengeteg érdekes élménybeszámoló közül számos olyanra akadtam, mely a kéregetők rámenősségére, sokszor agresszivitására tesz utalást, ez persze elveszi a kedvet a további jótékonykodástól.

Úgy tűnik, különböző "praktikák" használatosak az erőszakos kéregetők ellen. A "Hogyan rázzam le a hajléktalant?" kétségbeesett kérdésre számos, lelkes tanácsadó válaszolt, az ötletek között szerepelt például, hogy elijeszthetjük a kéregetőt egy fertőzött betegségre való hivatkozással, de állítólag az is segít, ha elkezdünk idegen nyelven beszélni.

Sokan sokfélét mondanak, mindenkinek saját döntése, hajlandó-e a zsebébe nyúlni. Ám meglepő módon számos hozzáértő, szociológusok, szervezetek tanácsolják, hogy ne adjunk pénzt. Helyette – ha van rá lehetőség – ajánljunk fel élelmet, és világosítsuk fel őket a legközelebbi hajléktalanszálló, vagy ételosztási pont hollétéről.

Oldalak

Szólj hozzá Te is!