Az apáknak szóló cikkekkel egy baj van, hogy csak az anyukák olvassák el
Mégse hagynék fel azzal, hogy titeket is megszólítsalak, kedves Apák! Nektek is szükségetek van bátorításra, ismeretekre és gyakorlásra ahhoz, hogy szeressetek apának lenni. Egyre többen növitek ki a szigorú apa hálátlan szerepét, és keresitek a valós kapcsolódást a családdal. Ehhez szeretnék adni pár tippet ebben a cikkben, ami nekünk bevált.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Nem árulok el nagy titkot, hogy eleinte a férjem sem tudta, hogy mitévő legyen azzal a csöpp gyerekkel. Bár már egészen emberszabású volt, két lábon járt, normális kaját evett, rövidebb időkre elvolt az anyja nélkül is és értette már a viccet! Mégis egy tényező továbbra is aggodalmat ébresztett benne:
„Nem értem, hogy mit mond a gyerek.”
Fontosnak tartottam megosztani vele, hogy ez sokszor nekem is fejtörést okoz. Olyankor én is pont azt a tanácstalanságot érzem, amit ő. Rettentő zavarbaejtő! – 9 hónap, cicik és anyai ösztönök ide vagy oda.
„De hát kamaszként sem értjük majd mindig, hogy mi a baja!”
– nyitottam egy másik nézőpontot a helyzetre, ami azt bizonyította számunkra, hogy a beszéd képessége önmagában még nem garancia a másik megértéshez. Khömm. Megéri már most keresni hát a közös nyelvet, amihez jól jön az anyai segítség, egy kis bátorítás és ötletek, hogy apa is ráérezzen, mennyi klassz dolgot lehet csinálni már egy 1,5 évessel (is).
Ezt tanítod a birkózás során!
A finom, anyai érintés kiegészítéseként arra tanítod, hogy „nem vagyok törékeny!” Jean Liedloff ír arról, hogy ha egy babával úgy bánnak, mintha törékeny lenne, úgy is fogja érezni magát, ami nem csupán kellemetlen a számára, de felnőttkoráig akadályozhatja a fejlődését.1
A humor a legjobb ragasztó köztetek
Nálunk a gyerek előbb mászott szekrényt, mint fát. Az apja különböző hangok kíséretében úgy tolta fel a szekrények oldalán, mintha ő maga mászna fel rá. Persze ki lehetne emelni, hogy ez fejleszti az izomzatot, koordinációt, de sokkal lényegesebb, ahogy kettejük kapcsolatát fonta szorosabbra minden átkacagott negyedóra, ha már nem volt lehetőség kivinni a parkba.
„Think big!”
Ez a szlogen ugrott be, ahogy megjelent apa a kosárlabdával egyik délután, és kicsi fiúnak leesett az álla. Az előzményekről annyit, hogy már egy ideje terpeszülésben tanítgattam a gurítást egy kislabdával, amit nagyon élvezett, de a dobás még nem ment neki. Másnap már két kézzel emelte fel apa labdáját, harmadnap el is dobta. Ezek után a kisebbel is meg tudta ismételni ezeket a mozdulatokat.
Keresd a saját élményt!
Remek játéktipp apáknak és fiúknak (x)
Megérkeztek az új, távirányítós Hot Wheels kisautók! Három különleges modell – köztük Tesla Cybertruck – amik szédítő sebességgel száguldanak a szobában, a bútorokon vagy a Hot Wheels pályákon.
Nálunk ezt az építőkockázásban és a Matchbox-ozásban találta meg a férjem. Így fogalmazott: „Most kell elérni, hogy megszeresse az építőzést, és akkor később le lehet tenni önállóan is. Engem leraktak a szőnyegre, és addig ott maradtam, amíg elől voltak a kockák meg az autók.” – Szuper! Átérezte ő is, hogy a most együtt töltött idő készíti fel a gyereket az önálló játékra.
A gyereknek MINDEN játék, nem nyúlhatsz mellé!
Nagyszájú apukák mondása, hogy időben kell elkezdeni megtanítani a gyereknek, hogy odahozza a sört. Amiben igazuk lehet, csak kitartásuk is legyen. Az éppen járó totyogós tényleg lelkes résztvevője a hordozós játékoknak. Először jópárszor meg kell neki mutatni, hogy mit, hova hozzon, aztán türelmesen kivárni, amíg sikerül. Minden nap elpróbálgatni és mindig megdicsérni, lelkesíteni. Végül is a pszichológia is alátámasztja, hogy mindig azt a képességét kell fejleszteni a gyereknek, amire nyitott…
Nagyobb lélegzetvételű projektként meg lehet keresni a könyvben szereplő fotók igazi verzióját a lakásban vagy az utcán. Büszke leszel majd, ha először mutatja meg a tárgyakat, amire te tanítottad!
Mondok még egy példát: egyszer arra értem haza, hogy a férjem körbepakolta nyitott könyvekkel az asztalt – amit a kezecskéit morzsolva, tátott szájjal nézett a fia –, hogy aztán együtt induljanak a könyvbemutatóra. Ráadásképpen nyugodtan megkávéztunk, amíg a gyerek ment még pár kört az asztal körül.
De mindenek előtt, építsetek be egy „puffer zónát” a váltáshoz!
Mindennapos jelent, ahogy apa alig várja, hogy hazaérve letegye a lantot – anya meg a gyereket. A kettő nem megy egyszerre, hát iktassunk be közé negyedórát, ami teret biztosít a család „újrakapcsolódásához”. Jelentéktelennek tűnő mozzanat, mégis elképesztőn hasznos! És nem a kiskorú fogja bevezetni.
Érdemes a hazaérkezőnek jelezni, hogy mikorra várják, mert előtte nem sokkal játékot lehet kerekíteni a fogadása köré. A kicsi gyerek megteríthet játszásiból, amíg a szülő igaziból lefőzi a kávét, teát. A nagyobbacska beállíthatja az órát, amíg „kapocsidőzni” fog a család – vagyis amíg hagyjuk a megérkezőt „átvedleni” és leülni közénk. Ötperces játékot lehet csinálni abból, hogy ki milyen színnek érzi magát most? – ez szépen megnyitja a teret köztünk, és a szülők is egyből felmérik egymást, ha az egyikük éppen tűzpiros (neki kell most jobban a gyermekmentes idő).
A lényeg, hogy hagyjunk időt a másiknak megérkezni abból, amiből jött. Hamarabb le tudja majd tenni, mintha egyből „csatasorba” állítanánk, ami aztán beláthatatlan konfliktusok sorát eredményezheti. És érkezzünk haza úgy, hogy előtte pár percet szusszanunk az autóban vagy az ajtó előtt, mielőtt a családra zúdítanánk a külvilág zaklatottságát. Emberi természetünknél fogva szükséges egy kis idő egyik helyzetből – szerepből – a másikba való átlényegüléshez.
Hogy ez nem jön magától?
Persze, ezt is tanulni kell, amíg nem válik szokássá. Amíg nem tapasztaljuk ki, hogy a saját családunkban ezt hogyan tudjuk megvalósítani. Talán segít ez a gondolat: ahogy a munkád során találkozol azzal, hogy elavult technológiákat, meghaladott módszereket, netán nem jól működő folyamatokat szükséges megújítani, úgy a családi életben való működésedre és a gyereknevelésedre is ráférhet „az optimalizálás”, ha azzal szembesülsz, hogy apaként nem érzed jól magad a bőrödben.
Bár érdemes szétválasztani a magánéletet és a munkát, de bátran támaszkodj azokra az erőforrásaidra apaként is, ami a munkádban hatékonnyá tesz! Legyen ez megbízhatóság, következetesség, alaposság, vagy éppen kreativitás, lendületesség, rugalmasság, empátia esetleg lexikális tudás, tanulékonyság, kézügyesség vagy jó kommunikációs képesség, vezetői kompetenciák – mert innen nézve máris nem üres kézzel érkeztél meg az apaságba. Úgy is mondhatjuk, hogy vitathatatlan a hozzáértésed. Jelentsen ez mindent, amivel egy nő indul, aztán hajlandó beletenni, „megfejlődni” a mindennapok során. Hiszen nem apának és anyának születünk, hanem azzá válunk.
[1] Liedloff 2015.
Leadfotó: 123rf.com; Fotók: Fekete Imola
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
