Bemutatkoznak a Balhés csajok - Exkluzív interjú az új reality show sztárjaival
Az ország ismét készítheti a rekeszizmait, mert ez a három lány olyat csinál a tévében, amit kevesen mernének csak. A forgatás kulisszatitkairól faggattuk Bajor Lilit, Kővári Lottit és Stoics Alexandrát.
Reszkessetek, pasik - megérkeztek a Balhés csajok!
A televíziózás története óta óriási népszerűségnek örvendenek a humoros showműsorok, gondoljunk csak a brit The Benny Hill Show-ra, a hazai Gálvögyi Show-ra vagy a Kész Átverés! rekeszizom-rengető adásaira. Az utóbbi időben valamiért globálisan úgy alakult, hogy a szórakoztató műsorok lekorlátozódtak a kereskedelmi csatornákon a stand-up comedy-re, a helyzetkomikumra építő formátumok pedig eltűntek a képernyőkről - leginkább az interneten terjedt tovább ez a műfaj, rövid prank videók formájában. A keletkezett űrt próbálja most betömni a VIASAT6 csatorna új műsora, a Balhés csajok, amelyben három fiatal, gyönyörű és vicces színésznő igyekszik megviccelni az utca férfi emberét.
A koncepció már kipróbált, a Here Come the Girls című szórakoztató valóságshow nézők millióit nevettette már meg. A magyar vezióban Bajor Lili, Kővári Lotti és Stoics Alexandra színésznők, valamint a kárörvendő műsorvezető, Szabó Simon és a random férfi áldozatok gondoskodnak a tévénézők szórakozásáról. Bár első látásra a lányok szendének tűnhetnek, valójában egyáltalán nem olyan ártatlanok, mint azt elsőre gondolnánk: lesben állva várják megtréfálandó áldozataikat a buszmegállókban, strandokon, kávézókban, hogy egy kis csínyt kövessenek el ellenük. A megszeppent férfiak egészen addig nem is tudják, mi történik velük, amíg a lányokból elő nem tör a nevetés, és be nem vallják, hogy minden, ami történt, csak átverés volt.
A műsor premierje most szombaton 13 órakor lesz, de még az indulás előtt sikerült kifaggatnunk a három főhősnőt, akik a forgatási kulisszatitkokba avatták be a Femcafe.hu riporterét, és azt is elárulták, hogy a való életben történt-e már velük hasonlóan kínos szituáció, mint amilyeneket bemutatnak a show-ban.
Bár színpadon és filmekben már találkozhatott veletek korábban a közönség, szélesebb körben csak most fognak megismerni benneteket. Hogyan választottak ki titeket a Balhés csajok szereplőivé?
Bajor Lili: Egy négyfordulós castingon vettünk részt, ahol különböző improvizációs feladatokat csináltunk. Olyan szempontból jó volt, hogy nem kellett külön felkészülni a válogatóra, nem volt min izgulni, mert nem tudtuk, mi fog történni. Másfelől pont ez a kihívás benne, hogy rögtönözni kell. Különböző csoportokba osztottak minket, többféle módon kipróbáltak bennünket, és ez a hármas lett a vége.
Stoics Alexandra: Nagy kihívás volt, mert egyikőnk sem dolgozott még ilyen műfajban. A castingok után egymással gyakorolni még nem volt vészes, de a forgatás igazán mélyvíz volt, mivel teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mi fog történni.
Kővári Lotti: Korábban színészmesterség órákon csináltunk improvot, amit nagyon szerettem. Izgalmas, de nehéz feladat. Nálam megnehezítette a dolgokat, hogy éppen Londonból jöttem haza, amikor belecsöppentem a folyamatokba. Kulisszatitokként talán annyit megoszthatok, hogy sok körön át zajlott a casting és nagyon megfontolta a csatorna, hogy ki legyen az a három lány, aki egy erős csapatot alkot és szórakoztató is lesz, így eléggé izgultam. Főleg az utolsó kör volt nehéz, amikor egész nap improvizáltunk, ezért nagyon örültem neki amikor meg tudtam, hogy végül én Lili és Alexa leszünk a Balhés csajok.
A Balhés csajok egy külföldön kipróbált formátum, ráadásul a magyar nézők már nagyon régen nem kaptak hasonló műsort. Szerintetek 2020-ban a prank, mint műfaj megállja majd a helyét a képernyőn?
SA: Szerintem rendkívül szórakoztató ez a formátum, mi is rengeteget nevettünk a forgatások alatt. Sokszor nem volt könnyű végigvinni egy-egy jelenetet, mert annyira röhejesen alakult egy-egy szituáció, hogy komoly erőfeszítésünkbe került, hogy a szerepben maradjunk. A prankek adottak, de hogy onnantól mi alakul belőle, az a partneren és rajtunk múlik. Vicces, izgalmas és hiánypótló lesz ez a műsor.
KL: Számomra az volt a döbbenet, hogy nőként mennyi mindenre rá tudod venni a férfiakat, ha kellő határozottsággal társítod a kívánságodat. Látni fogják a nézők, hogy a megtréfált kiválasztottak mennyire nem tudnak ellenállni a legextrémebb kérésnek sem. Szerintem bőven lesznek olyan jelenetek, amiktől majd leesnek az emberek a székről, annyira fognak nevetni.
BL: Úgy hiszem, nagyon szerethető lesz ez a show, mert tréfás, de nem rossz indulatú. Vannak kínos és abszurd szituációk, de extrém kellemetlen helyzetben senkit nem hoztunk. Ez a mi felelősségünk volt és igyekeztünk ügyesen megoldani. Szerintem nem traumatizáltunk senkit! (nevet)
Hogyan fogadták, amikor egy jelenet végén lebuktattátok magatokat?
SA: Először sokkot kaptak, de a végén mindenki nevetett egy jót. Volt olyan jelenet, amikor mondták is, hogy hála istennek, hogy ez csak prank volt, mert annyira kínos volt. Ha már elértük, hogy belemenjenek a játékba, onnantól könnyebb volt, mert a kapcsolatteremtés a legnehezebb rész.
KL: A koronavírus-járvány alakította helyzet viszont nemhogy nehezített, még segített is. Szerintem a Covid miatt kialakult társadalmi távolságtartás egyfajta hiányt okozott az emberekben: láttam rajtuk, hogy örültek neki, hogy kapcsoltba léphettek a külvilággal, más emberekkel ezért jobban belementek a játékokba. Nem beszélve arról, hogy ez még némi női bájjal és szempilla rebegtetéssel is párosult... (nevet)
BL: Segítségünk is volt, mert végig a fülünkben volt egy rejtett fülhallgató, amiben a szerkesztők instruáltak, hiszen kívülről más perspektívából láttak egy szituációt. Ez olykor nehézséget jelentett, mert megosztotta a figyelmünket, hogy három dologra kellett koncentrálni egyszerre: a saját gondolatainkra, a partnerre és a fülünkre mondott instrukciókra.
Bármennyire csúnya dolog, kárörvendeni szeretünk. Ha visszaemlékeztek a gyerekkorotokra, akkor ti jellemzően melyik oldalon áltatok: az ügyeletes céltábla voltatok vagy az, aki másokat heccel?
BL: Valahogy születetten bennünk van, hogy szeretünk másokat kinevetni, amikor pórul járnak. Ha belegondolok, a kisöcsémet is rendkívül szórakoztatja, mikor úgy teszek, mintha "véletlenül" nekimennék az ajtónak. (nevet) De hogy a kérdésre is válaszoljak, én mindkét oldalon voltam. Ha az otthoni környezetet nézem, akkor ez a testvéri adok-kapok megvolt. A suliban leginkább engem bántottak, de aztán ez megfordult. A színműn pedig mindenki mindenkit. (nevet) Nekem sokat segített, hogy az egyetemen sok fiúval voltam körülvéve, mert tőlük jól el lehet lesni, hogyan kell okosan szívatni a másikat.
SA: Szerencsére engem nem bántottak a suliban, de nekem is sok fiú barátom volt, és ők tényleg mesterien űzik ezt. (nevet) Én olyan kislány voltam, aki mindig megírta a háziját és időben otthon volt.
KL: Hát, én meg akkor az ellentéted voltam, mert rossz voltam! (nevet) Eleinte magyar iskolába jártam, ott állandóan csináltunk valami csibészséget, folyton őrültködtünk. A magatartásom elég rossz volt, de jó tanuló voltam. Utána kikerültem Londonba egy lányiskolába, ahol elképesztő szigor volt, ott már nem mertem renitenskedni, mert féltem, hogy kicsapnak.
Egy adáson belül is többféle karakter bőrébe bújtok. Melyik volt a legnehezebb vagy a legkínosabb feladat?
KL: Az első részben majd látni fogják a nézők, hogy egy szökött menyasszonyt kellett alakítanom. Spoilerezni nem fogok, de amikor vasárnap délután, hófehér ruhában, sminkben üvöltesz magadban a kocsmateraszok előtt, az rém kínos. Azt képzeltem, hogy nincs ott senki, nem néztem senki szemébe. Az volt az egyik kedvencem, de baromi nehéz volt.
BL: Egyszer vagy kétszer volt olyan érzésem, hogy nem tudom tovább gördíteni a feladatot, azt éltem meg csak kínosan. Volt olyan, hogy félórás hegyibeszédet kellett végighallgatnom, mert az illető annyira belelovalta magát a szituációba. A prankek egyébként mindig jól kitalált, ügyes sztorik, de ha valaki nem partner benne, akkor úgy nehéz. Az én kedvencem az, amikor pincérnőt alakítok, mert nagyon viccesen alakult a kiválasztottammal a párbeszéd, vagy 20 percig tartott. Az óriási sikerélmény volt, mert jól működtünk.
SA: Volt egy jelenet, amiben egy polipot kellett cipelnem magammal. Az nekem elég zavarba ejtő volt, hiszen nem sűrűn járkálok egy ilyen állattal a kezemben, de visszanézve majd biztos vicces lesz.
A férfi-nő kapcsolatra épít az egész műsor, így randizós jelenetek is lesznek bőven. Nektek volt már olyan kínos szituációtok egy találkán, ami akár beépíthető lenne egy adásba?
KL: Nekem elég sok ilyen tematikájú jelenet jutott, pedig én szeretem a férfiakat, nem csinálnék a valóságban soha ilyet velük! (nevet) Szeretek őrültködni, de a szerelmi életembe ilyen szintén nem vinném bele a gonoszkodást. A saját életemből talán egy példát tudnék hozni, amikor egyszer randiztam egy olyan pasival, akit az interneten ismertem meg. Be sem állt a szája, egyfolytában magáról beszélt, lehetőségem sem volt megszólalni. Nem is tudtuk végigvinni a randit.
BL: Szerencsére nekem nem volt még hasonló élményem.
SA: Csatalkozom! (nevet)
A karrieretek szempontjából szerintetek mit fog jelenteni, hogy szerepeltetek ebben a műsorban?
SA: Az biztos, hogy szakmailag sokat hozzánk tett, hogy ilyen műfajban még egyikőnk sem dolgozott korábban. Tanultunk a szituációkból, az improvizációról és egymástól is, mindig ott kellett lenni fejben. Engem nagyon megtanított a forgatás arra, hogy kezelni tudjam a váratlan szituációkat a való életben is.
BL: Arra is jó volt ez a kihívás, hogy megtanuljuk jól beosztani az energiánkat. Nagyon komoly napi leterheltséget jelentett szellemileg. Én tudom magamról, hogy hajalmos vagyok beszűkülni a színház irányába, de örülök, hogy most nyitott tudtam lenni más felé is.
KL: Színházat én sosem csináltam, csak filmet vagy tévéfilmet. Az improvizáció számomra is új feladat volt, amiben sokat fejlődtem. Ez volt az első nagyobb szöveges szerepem, ahol ráadásul nem is kellett szöveget tanulnom, mert rám volt bízva, hogyan reagálok verbálisan a jelenetekben. Számomra nagy sikerélmény volt és nagyon bízom benne, hogy a nézőknek tetszeni fog az első évad, mert jó lenne folytatni.
A divat iránt érdeklődők házi könyvtárában alapmű lehet Csalár Bence: Színfalak mögött című enciklopédiája, ami 352 oldalon keresztül mutatja be az elmúlt évtizedek szakmai sikereit a magyar divatra hangolva. A szerzővel és a könyvborítón szereplő világhírű modellünkkel, Mihalik Enikővel beszélgettünk a hiánypótló kötet kapcsán.
Leadfotó: VIASAT/Fábián Bori
Fotók: VIASAT/Fábián Bori, Udvardi Attila
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
