Da Vinci-kód: nem a mostani a Mona Lisa valódi változata, így nézett ki az eredeti

Leonardo da Vinci 1503-as festménye a világ leghíresebb műalkotása. A Mona Lisa körül számos rejtély kering a mai napig, az egyik legnagyobb pedig az, amiről korábban már egy szakember lerántotta a leplet, mégsem beszélnek róla: a portré jelenlegi változata nem az eredeti alakot ábrázolja.

Da Vinci-kód

Néhány dolog annyira nyilvánvaló, hogy soha nem vesszük észre őket. Vegyük például a Mona Lisát, amely egy mindenki által ismert kulturális szimbólum. Leonardo da Vinci fenomenális portréja Lisa del Giocondóról, a 24 éves ötgyerekes anyáról szól, aki egy gazdag firenzei selyemkereskedő felesége volt. 1503-ban a reneszánsz mester előtt ült, aki neki köszönhetően megalkotta a világ leghíresebb festményét - kétségtelenül.

Évi hatmillió vendég teszi be a lábát párizsi Louvre-ba, de mégis hányan figyelik meg igazán alaposan ezt az alkotást? A legtöbb embernek, látogatónak, aki megcsodálja a képet a múzeumban bizonyára csak egy újabb pipa az élmény a bakancslistáján, pedig ha némi háttértudással közelítjük meg a festményt, máris máshogy nézzük majd. Ebben a cikkben a Mona Lisa legnagyobb rejtélyeiről lesz szó, kiváltképp egyről, amiről sokan nem tudnak.

Mona Lisa mosolya

Évszázadok óta elkerüli az emberek figyelmét a nőalak bal karja alatt látható szék támlája, melyet a festő soha nem fejezett be teljesen, annak ellenére sem, hogy a források szerint 1519-ben bekövetkezett haláláig megszállottan dolgozott rajta. A Mona Lisával kapcsolatban mindenkinek inkább a mosolya az, ami titokzatos - ezzel az apró részlettel da Vinci egy "emberibbnél istenibb dolgot" akart ábrázolni, amely misztikus és bőven hagy kérdést az utókor számára - utóbbi jól sikerült neki. Egyes kritikusok - például a francia műkritikus, Alfred Dumesnil - szerint a nő mimikája "tele van mély vonzalommal", ugyanakkor a tekintete "háborgó, akár a tenger, ami felemészt".

Ha hinni lehet a legendának, Mona Lisa megfejthetetlen mosolyának "áruló vonzereje" megbabonázott egy feltörekvő francia művészt is Luc Maspero néven. A történet szerint Masperót - aki állítólag kiugrott egy párizsi szállodai szoba ablakából - Mona Lisa magával ragadóan vidám ajkainak néma suttogása pusztításba kergette. "Évek óta kétségbeesetten küzdöttem a mosolyával. Inkább meghalok" - írta egy állítólagos hátrahagyott jegyzetében.

Számos olvasat

Mindenki azonban nem elégedett meg azzal, hogy rejtélyes mosolyában megtalálta a Mona Lisa misztikumát. A viktoriánus író, Walter Pater úgy vélte, hogy az a "finomság", amellyel kezét és szemhéját megalkották, szinte hipnotizál bennünket, hogy azt gondoljuk, a mű természetfeletti erővel rendelkezik. Talán igen, talán nem. Van ok azt is hinni, hogy da Vinci az örök újjászületést szerette volna szimbolizálni - például a kétoldalt húzódó folyókkal, melyek gyönyörű hátteret biztosítanak a festmény fő tárgyának. Más szakemberek úgy vélik, Mona Lisa nem a táj előtt ül, ő maga a táj.

A remekmű értelmezése a kelte óta foglalkoztatja a tudósokat, kritikusokat, de valójában csak az alkotó tudta, mi is a szándéka a kreációval.

Három portré

Egy francia tudós szerint egy bizonyos fényvisszaverő technikával a meglévő festmény alatt megtalálták a vélhetően ténylegesen első képet Lisáról (így nézhetett ki valójában a nő). Pascal Cotte azt mondta, több mint 10 évet töltött a technológia kidolgozásával. Azt állítja, hogy a korábbi, eredetinek szánt portré Leonardo legünnepeltebb műalkotásának felülete alatt rejtőzik. A Louvre a felfedezéskor nem volt hajlandó kommentálni a szakértő állításait.

Ahogy a képen is látszik, néhány dologban eltér az eredeti kép a jelenlegi Mona Lisától, amit da Vinci véglegesnek szánt. Az első változatnál a nőalak arca keskenyebb, a mosolya barátibb, a tekintete lágyabb a kutatók szerint - összességében egy kedvesebb arc néz vissza ránk, mint a mostani verzió esetében, viszont utóbbi jóval misztikusabb, rejtélyeket sugárzóbb. Különbség még, hogy az alábbi fotón Lisa vállán nincs semmi, egy takarót tart a kezében, ami mára teljesen elhalványult a harmadik kiadásnál. (A francia tudós szerint volt még egy második portré is.)

Fotók, leadfotó: Profimedia - RedDot, Pexels; forrás: BBC