Venczel Vera: Most minden pillanatnak örülni kell - Interjú
A Jászai Mari-díjas színésznő születésnapja alkalmából online közvetítik az utóbbi évek legsikeresebb színházi főszerepét és tévében is egy héten át nézhetjük fantasztikus filmjeit.
"Amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni"
Szepes Máriát a fiatalabb generáció a Pöttyös Panni-könyvek kapcsán ismeri, pedig az írónő felnőtteknek szóló írásai mára kultuszkönyvek lettek. Sikerregénye, A vörös oroszlán 1946-ban azonban néhány hónap után zúzdába került, mondván "veszedelmes és felforgató" irodalom. A kimentett néhány példány azután kézről kézre járt évtizedeken át; tiltott gyümölcsként élvezték azok, kik hozzájuthattak. A kötet Magyarországon csak 1989-ben jelenhetett meg ismét teljes valójában, akkor már a szerző valódi neve alatt.
A könyv alaptémája egy elixír, a Prima Materia, amely halhatatlanná tesz. A történet 1535-ben indul, és háromszáz évvel később ér véget. Újabb és újabb életeken és halálokon át követhetjük végig egy nyughatatlan lélek reinkarnációs fejlődéstörténetét. A történetet szomorú, megrázó esemény ihlette, az írónő ugyanis kisfia váratlan, korai halála után kezdte el írni, akit mindössze héthónapos korábban veszített el.
A színpadon él tovább a történet
Tíz évvel ezelőtt debütált a Vígszínház színpadán A vörös oroszlán című előadás, ami Szepes Mária nagy port kavart, azonos című regénye alapján készült. A misztikus regény monodráma változatát Bodor Böbe rendező, és a drámaíró-dramaturg, Lőrinczy Attila alkották meg, a főszerepére pedig a Jászai Mari-díjas színésznőt, Venczel Verát kérték fel. Az érdemes, kiváló művész és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja már ötvenhárom éve hűséges tagja a színháznak, most pedig épp 75. születésnapja alakalmából kerül online közvetítésre a darabban nyújtott lenyűgöző alakítása.
A monodráma talán a legnehezebb műfaj, hiszen nincsenek kollégák felől érkező segítő impulzusok, csakis a színész maga. Most közönség sem lesz. Milyen érzés így színpadra állni?
Mikor annak idején felvételiztünk, akkor sem volt partnerünk, és verset szavalni, monológot mondani egyedüli műfaj. Később kényeztett el minket a kollégáink tekintete és fantasztikus gesztusaik. A monodráma ekképpen nem egy ördöngős műfaj. A színpadon mindenhez kell bátorság, ahogy ehhez is. Nagyon reménykedem benne, hogy az online színház egy átmeneti állapot, mert csak közönséggel tud létrejönni az az áramkör, ami élteti a színjátszást. A jövő heti Vörös oroszlán előadás egyébként felvételről fog menni, nem élőben, de bízom benne, hogy aki látni fogja, annak jó élmény lesz. A kollégáim egyébként már túl vannak néhány nagysikerű streamelt, online-bemutatón.
A vörös oroszlán olvasmánynak sem egyszerű, de a színpadon keresztül talán még nehezebb lehetett átadni a mentális alkímia és a keleti filozófia gondolatiságát?
Nagyon nehéz. Egyrészt nem mindenkit érdekel ez a téma, ezt pedig tiszteletben kell tartani. Mikor 10 évvel ezelőtt bemutattuk, azt gondoltam, hogy ez az előadás csak egy nagy vékony réteget mozgat majd meg, de a közönség rám cáfolt. Nagy érdeklődés mutatkozott, annak ellenére, hogy igen súlyos, összetett gondolatok jelennek meg benne. Úgy tűnik, hogy sok embert foglalkoztat az a hitrendszer, hogy akár több életen át is élhetünk, fejlődhetünk. Mindannyiunk életében egy nagy kérdés, hogy milyen irányba kapaszkodjunk, ez a történet pedig mutat egy alternatívát.
Hosszú ideje, idén már tíz éve játssza a darabot. Mit érzett annak idején, amikor megkapta a szerepet?
Nem fogtam fel. Emlékeztem, hogy valamikor olvastam a regényt, és úgy élt az emlékeiben, hogy egy nagyon nehéz olvasmány. Mikor színésznőként kaptam kézhez a történetet, az első gondolatom az volt, hogy ebben nincs is nő! Bodor Böbe, a darab rendezője ugyanakkor azt mondta, hogy a darab első szám első személyben íródott, így semmi akadályát nem látja annak, hogy egy nő játssza a főszereplőt. Úgy közelítettem meg, hogy nem nőről vagy férfiről, hanem egy lélekről van szó, aki különböző életekben hogyan jut lépésről lépésre közelebb a világ és önmaga megismeréséhez. Szép feladat volt, a mai napig szeretem csinálni.
Szepes Mária azt írja a regényben, „Nézz körül, figyelj, légy jelen!”. Ha visszatekint, ön mindig ennek szellemében él? Jellemző volt ez a fajta tudatosság?
Ez a történet nagyon megerősített ebbe az irányba, ugyanakkor nagyon nehéz megvalósítani, hogy az ember az »itt és mostban« létezzen. Szerencsém van azzal, hogy színésznek lenni egy nagyon jelen idejű létezés. A színházban nagyon sokszor volt részem abban, hogy teljességében megéljem azt, milyen a pillanatban lenni. A magánéletemben külön rá kell állítanom magam, hogy jelen legyek abban, amit éppen csinálok. Nagyon elment a világ az automatizmusok, a rutin irányába, ami nem jó. Van még mit tanulnunk és Szepes Mária tanít is bennünket mind a mai napig.
A darabban nagy hangsúlyt kap a halhatatlanság témája, a lélekvándorlás. Eljátszott már a gondolattal, milyen lenne ilyenformán örökké élni?
Persze, az ember úgy vágyik rá, hogy ne legyen vége, de közben tudja, hogy ilyen még nem volt. Az újjászületést még sosem igazolták, mégis vannak olyan megmagyarázhatatlan egybeesések, ami alapján logikusnak tűnhet ez az elképzelés. Szerintem sokaknak azért rokonszenves ez a gondolatrendszer, mert megnyugvást ad, hogy egy új életben esetleg lehet javítani.
A koronavírus-járvány előtt nagyon intenzív életet élt, a színház mellett mindig is voltak más feladatai, mint a rádiózás, szinkron vagy a film. A mostani, precedens nélküli helyzetet hogyan dolgozta fel? Hogyan telnek most a napjai?
Nem mondhatok mást, mint amit mindenki, mindent felülírt a mostani helyzet. Mindenkinek az egészsége a legfontosabb. Az egész világ beteg, ez szörnyű. Lekopogom, háromszor is, hogy engem elkerült a vírus. Nagyon jó lenne, ha ez így is maradna. Mindenkinek azt kívánom, hogy mihamarabb túl legyünk ezen és egészségesek legyünk.
Beszéljünk valami vidámabb témáról, hiszen jövő héten lesz a születésnapja. Mennyire ünneplős típus?
Most figyelmeztettek rá, hogy ne feledkezzem meg róla! Először is a Vígszínház meglepett a születésnapi előadással, másodszor pedig az M5 és a Duna TV is több olyan nagyszerű filmet sugároz majd jövő hét folyamán minden nap, amelyben annak idején szerepeltem. Nagyon megható. Egy sor fantasztikus magyar szerző műveit nézhetik az emberek, öröm ez nekem.
Rengeteg filmben szerepelt, felsorolni is nehéz. Nem hiányzik önnek a filmezés?
Valóban sok filmben szerepeltem, de az nem egy könnyed valami - nevet. De ma már semmi nem olyan könnyed, mert nagyon felpörgött a filmipar. Nem tudom, hogy marad idejük a színészeknek feltöltődni. Ahhoz, hogy egy film kiállja az idő próbáját, nagyon sok munkát kell beletenni, elmélyültség kell, állandó feszített tempóban ez nem megy. Néha úgy érzem, hogy semmire nincs idő, mindenen csak túl vannak az emberek. Futószalagon, felszínesen, nem minőségre törekedve szerintem ezt nem lehet jól csinálni.
Ha most kívánhatna valamit a születésnapjára, mi lenne az?
Most egyértelműen csak az egészséget, de nemcsak magamnak, hanem mindenkinek. Egy békés és harmonikus életet. Úgy érzem, most minden pillanatnak örülni kell.
Ha valakiben még továbbra is kérdés, hogy létezik-e barátság férfi és nő között, az ő kapcsolatuk a legszebb bizonyíték.
Leadfotó és fotók: Vígszínház / Almási J. Csaba és Gaál Donát, Takács Zsolt
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
