Csányi Sándor meglepő vallomása: Szóba sem állt filmbéli szerelmével

Február 25-én mutatják be Szász Attila lágerfilmjét, az Örök telet, amelyben Csányi Sándor alakítja a férfi főszereplőt. A színész nekünk mesélt arról, milyen volt kilépni a szívtipró szerepéből és eljátszani egy olyan szerelmi történetet, amelyben nincs semmi romantika.

Miért mondtál igent Szász Attila felkérésére? Mi tetszett meg ebben a feladatban?

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy casting Szász Attilánál egy másik filmre, ahol bejutottam az utolsó körbe is, de végül nem én kaptam a szerepet. Fájt a szívem, mert éreztem, hogy Attilával jó lenne együtt dolgozni. Erre néhány hétre rá felhívott és mondta, hogy lenne egy másik film. Szokatlan volt, hiszen egy rendező nem szokott egyszerre két filmen dolgozni. Azonban egy véletlen folytán úgy alakult, hogy ezt az előbb említett filmet - Apró mesék - megelőzte az Örök tél. Ennek a castingjára hívott el. Amikor elolvastam a könyvet, nagyon-nagyon tetszett, éreztem, hogy ez egy nagyszerű szerep. Nagyon jó volt eltávolodni attól a romantikus vonaltól, amit én már sokat csináltam és el is kezdtem unni. Jól esett, hogy van egy olyan szerep, ami tényleg komoly színészi feladat, amelyben színészi energiára, színészi tudásra van szükség. Később Attila hívott, hogy megkaptam a szerepet, hamarosan elkezdtünk próbálni. Nagyon keveset kellett a szövegen változtatni, csak néhány olyan jelenet volt, ahol jeleztük, talán lehetne egy picit másképp.

Hogyan telt a forgatás? Milyen nehézségekkel találtad szembe magad?

A forgatásra nagyon kevés volt az idő, miközben sok volt a jelenet. Tehát nagyon koncentráltan kellett dolgozni, ami szerintem kimondottan jót tett a filmnek. Szeretem, amikor kevés szöveg van és nagyon erős jelenlét kell. Valahogy meg kellett találnom ennek a figurának a sűrűségét, koncentráltságát. Más egy vígjáték, más, amikor az ember folyamatosan dumál, és más az is, amikor egy jelenetben összesen van két mondatod. Nagyon jelen kell lenni. Rá kellett jönnöm, milyen az az ember, aki ha bejön a szobába, mindenki észreveszi. Mázlim volt, mert az első jelenetben harminc csaj közé kellett megérkeznem. Mindig jobb harminc csaj közé megérkezni, mint harminc férfi közé! Ráadásul ők már addigra sokat forgattak együtt, össze voltak szokva, tehát annak, hogy bejött egy pasi, mindig volt egy levegője. Ez azért sokat segített! Mondanám, hogy jó volt a hangulat, de azért ez mégiscsak egy munkatábor volt. Szóval marha jól éreztük magunkat a munkatáborban, köszönjük szépen! Komolyra fordítva a szót, ez egy nagyon jó munka volt tényleg, mindannyian nagyon szerettük.

Néhány napja Döbrösi Laurával beszélgettem az Örök télről, ő elmondta, volt egy jelenete, amiben valódi farkassal találta szemben magát. Ezt elég félelmetesnek tartotta. Neked volt olyan jeleneted, amitől féltél, ami miatt aggódtál?

Hát, igen. Azt nem is mondtam Szász Attilának, hogy nekem van egy laza klausztrofóbiám. Amikor pedig bemész egy bányába, gyalogolsz másfél kilométert, majd azt érzed, hogy a járat szűkül és fogy a levegő, az nem kellemes. Ezután ráadásul le kellett feküdnöm a földre és betemettek kövekkel, mert a jelenetben rám szakadt a bánya. Közben egy picit remegett a lábam. Szóval igen, ez nehéz volt és féltem magától a helyszíntől is. Nincs levegő, alacsony a belmagasság, mindig csak bizonyos számú ember mehetett be. De ez jó, mert minden, ami félelem és le tudja győzni az ember, az belekerül a filmbe.

Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, azért szeretted meg ezt a szerepet, mert így kiléphettél a szívtipró karakteréből. Mire gondoltál pontosan? Hiszen ebben a filmben is van szerelmi szál.

Sok olyan könnyed filmet forgattam, amiben én voltam az ügyeletes szépfiú, a macsó. Ebben pedig semmi könnyed nincs. Semmi romantika nincs benne. A történet szerint van egy nő, akit elrángatnak a gyereke mellől, mondván elviszik néhány napra dolgozni. Ehhez képest berakják egy marhavagonba és évekre elhurcolják egy munkatáborba. Tulajdonképpen ott az utolsó pillanatban találkozik egy férfival, aki segít neki életben maradni. Nagyon bírom, hogy ez egy szerelmi történet, de a klasszik romantika nélkül. Úgy, hogy közben nagyon érzelmes sztori. Ez a férfi mindig azt mondja ennek a nőnek, hogy életben kell maradni, át kell taposni mindenkin. Meleg ruhát kell szerezni, élelmet kell szerezni és rá kell taposni mindenkinek a kezére, az arcára. Csak az számít, hogy te életben maradj. A végkicsengés mégis az, hogy az embernek még ebben a helyzetben is szüksége van érintésre, ölelésre, jó szóra, mert ezek nélkül sem lehet életben maradni. Különben komolyan sérül az ember. Itt van ez a férfi, azt mutatja, hogy keménynek kell lenni, de közben nagyon vágyik arra, hogy valaki szeresse. Mindent ezért csinál.

Lapozz, az interjú a következő oldalon folytatódik!

Fotó: Szupermodern Filmstúdió

Oldalak

Szólj hozzá Te is!