Döbrösi Laura az Örök tél forgatásáról: „Patakokban folyt a könnyem”

Hamarosan bemutatják az idei év egyik legígéretesebb magyar filmjét, amelyet Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező neve fémjelez. Az Örök tél 1944-ben játszódik, a málenkij robot kegyetlenkedéseit eleveníti fel. A forgatásról, illetve élete más fontos pontjairól beszélgettünk a film egyik szereplőjével, Döbrösi Laurával.

Kit játszol az Örök télben? Mit lehet tudni a karakteredről?

Az Örök tél című filmben egy 18 éves, Anna nevű lányt alakítok. A történet egy kis sváb faluban indul. Anna a közösség perifériájára szorult. Ennek oka, hogy egy koldusasszony gyermeke, egész életében az utcán kéregetett. Ráadásul siket. A szovjet kiírás szerint a faluból háztartásonként egy nőt visznek el dolgozni, így neki is mennie kell. Az asszonyok eleinte úgy hiszik, csupán három hét kukoricatörésről van szó. A megszállók azonban egy munkatáborba viszik őket, ahol kegyetlenül bánnak velük. Anna sorsa hamar összefonódik a Gera Marina által játszott Irénével. Ő egy nagyon jószívű, empatikus karakter, aki azonnal felkarolja Annát, mert gyenge és segítségre szorul.

Nehéz volt megfogni Anna karakterét? Hogyan inspirálódtál, hogy őt el tudd játszani?

Nagyon hosszú és bonyolult munkafolyamat volt a felkészülés erre a szerepre. Egyrészt végeznem kellett egy alapos történelmi áttekintést a korról. A másik, hogy utána kellett járnom, hogyan működik egy ennyire zárt közösség, mint ebben a filmbéli faluban. Mindenkinek megvan a szerepe, a menő, a véleményvezér vagy a kitaszított. Ezekből elmozdulni gyakorlatilag lehetetlen. És igen, ott van a már említett siketség. Ennek szintén nagyon alaposan utána kellett járnom. Több olyan emberrel is találkoztam, akinek van siket ismerőse. Érdekes, azt tapasztaltam, hogy míg látássérült ismerőse többeknek van, siket sajnos alig, hiszen számukra tényleg nagyon nehéz a hallókkal való kommunikáció. Az ilyen információk is nagyon fontosak voltak a számomra. Innen tudtam, hogy Anna miért ilyen zárkózott, miért haragszik annyira a világra. Soha senkivel nem tudott igazán beszélgetni. A jelnyelv akkoriban, egy ilyen kis faluban ismeretlen volt. Nagyon sok videót néztem a Youtube-on olyan emberekről, akik nem hallók, de beszélnek. Megfigyeltem, hogyan használják a testüket, a mimikájukat, a hangjukat. Nagyon oda kellett figyelni arra a forgatáson, hogy az egyes jelenetek alatt ez a lány csak olyan eseményekre reagáljon, amiket lát. A legnehezebb talán az volt, hogy gyakran 300 statisztával, lovakkal, puskalövések, robbanások közepette forgattunk. Eleinte ezeket akaratlanul lereagáltam, hiszen például összerezzentem a lövésektől. Emiatt kértem is a rendezőt, Attilát és a vágót, hogy figyeljenek oda, nehogy benne maradjon egy ilyen pillanat. Nagyon izgalmas és összetett feladat volt.

Volt olyan jelenet, amitől tartottál?

A forgatáson végig nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk. Ez nem azért volt, mert nem volt meg a megfelelő anyagi háttér, és nem is a stáb felkészületlensége miatt, hiszen ezek rendben voltak. Egy lágerfilm készítésekor viszont előfordul, hogy mi, színészek tényleg egész nap szenet lapátolunk egy bányában. Gyönyörű volt, rengeteg csodaszép kalcitot gyűjtöttem a forgatási szünetekben. Egyébként számomra a legemlékezetesebb az volt, amikor farkasokkal dolgozhattam. Őket Horkai Zoltán profi állatidomár hozta a produkcióba. Hihetetlenül izgalmas volt! Kérdeztem tőle, hogyan tanítja meg a farkast, hogy tűnjön mérgesnek. Erre elmondta, hogy egy farkasnak nem szabad megtanítani, hogy legyen mérges, nem olyan, mint egy kutya. Túl veszélyes lenne, ha nem egyértelmű, mikor igazából ideges. Ezért ezt az állatot, ha az kell a filmen, tényleg fel kell dühíteni. Patakokban folyt a könnyem, olyan élmény volt, amikor tíz méterről nézhettem egy mérges farkast, és közben nem kellett attól tartanom, hogy a következő percben meghalok.

Milyen volt együtt dolgozni a kollégákkal? Ki volt rád a legnagyobb hatással a forgatáson?

Nagyon nagy színészekkel forgathattam megint, megtisztelő volt. Kiss Diána Magdolna az egyik kedvenc magyar színésznőm. A film előtt nem találkoztunk személyesen, de már rengetegszer láttam színházban és rajongtam érte. Többször mondtam neki, mennyire jó, hogy együtt dolgozhatunk, ráadásul egy lakóbuszban voltunk. Természetesen, akihez a legközelebb kerültem, az Gera Marina, aki lehengerlő érzékenységű és intelligenciájú színésznő. Impulzív, nagyon mélyről éli meg a szerepet. Példaértékű a munkabírása, a szakmai alázata. Sokat tanultam tőle színészileg és emberileg is.

Lapozz, az interjú a következő oldalakon folytatódik!

Oldalak

Szólj hozzá Te is!