Nevelési módszerek, melyek nem szerepelnek szülői kelléktárunkban

Szabó Mónika szakértőnk egy olyan élethelyzetből szeretne részleteket bemutatni, amelyben szülőként saját szülői magatartását, illetve kamasz gyerekének fejlődését is jól tudja vizsgálni, értelmezni. Olyan módszereket mutat meg, amelyek jellemzően nem szerepelnek tudatosan a szülői kelléktárunkban.

Az egyik nap fiam bejelentette, hogy Londonban élő barátja meghívta egy koncertre. Szállásra, kajára nincs gond, csak a repülőjegy ára hiányzik, no meg a költőpénz. És amivel igazán megynyugtatott minket, közölte: erre az útra egyedül menne.

Hogyan döntsek egy problémás helyzetben?

Mielőtt végleges választ adtam volna, időt kértem és a helyzetet először magamban értékeltem. Fiamnak vannak külföldi tapasztalatai, de nem rendszerezettek. Tud angolul, de éles helyzetekben eddig mi, szülők beszéltünk, intéztük a dolgokat. Ő „csak” tanulta más országok kultúráját, élvezte a szépet, és nem kellett ötletelnie, szerveznie. A kérdés tehát jogos: jó lépés, ha egyedül engedem el?

Szülőként legfontosabb távlati célunk, hogy gyerekeinkből kiegyensúlyozott felnőttet neveljünk, tehát alapvetően jó mérföldkő ez az utazás, azonban alaposan elő kell készíteni.

Egyezséget kell kötni, nem mindent megadni

Baluval „üzleti” megállapodást kötöttünk. Ő lefesti a kerítést, apja ellenőrzi az eredményt. A minőségi és határidőre befejezett munkáért cserébe megvesszük a repülőjegyet, de a londoni költőpénzét a sajátjából kell megoldania. Végül: a kerítés elkészült, a repülőjegyet lefoglaltuk. Mindenki elégedetten dőlt hátra.

Váratlan fordulat

Szép is lenne, ha minden ilyen sima lenne, de az élet nem ilyen egyszerű. Miután elintéztünk mindent, másnap a család e-mailben lemondta a meghívást. Nem szép, de valós. Most mi lesz? Hogyan oldjam fel a problémát? Ötletelés és sok mérlegelés után, számomra is váratlan megoldás született: legyen anya – fia hétvége Londonban!

A kapcsolati dinamika érzékelése és értékelése

Régen volt ilyen hétvégénk, ugyanis úgy éreztem, a felnőtté válásnak abban a szakaszában tart 17 éves fiam, amikor már nincs szüksége a túl szoros lelki kötődésre, úgy éreztem, a korábbi közös időnket már szívesebben fordította magára, a barátaira. Én nem jártam a nyakára, hogy hiányoznak az anya-fia napok – pedig hiányoztak, és a fiam sem mondta.

Kiderült azonban, a fiam is nagyon örül, lelkes, és egyre többször átölelve skandálja: Anya – fia hétvége! Tehát ez az út csak jó lehet. – gondoltam.

Fotók: namimultnomah.org

Oldalak

Szólj hozzá Te is!