Lakatos Márk gyerekkori szorongásairól vallott: "Volt, hogy éjjel bepisiltem"
Az ország közkedvelt stylistját arról faggattuk, hogyan kezeli a stresszhelyzeteket.
Lakatos Márk cellába került
Idén ősszel a VIASAT6 csatornán is bemutatkozik a Sony Pictures Television tévés médiavállalat Celebs in Solitary műsora, amely Celebcella címmel kerül a magyar képernyőkre. A hazánkban eddig még ismeretlen reality show merőben eltér formátumban a korábban megszokott műsoroktól: egy olyan antiszociális kísérlet lesz, melyben hírességeket tesznek próbára a készítők, hogy meddig bírják magányosan, teljesen elszigetelten a külvilágtól. A sztároknak olyan környezetben kell boldogulniuk, ami teljesen ellentétes azzal, amit megszoktak: minden információ nélkül, egy steril környezetbe, konténercellába zárva kell kibírniuk néhány napot – telefon, közösségi média és emberi kapcsolatok nélkül.
A merész kísérletre többek között Lakatos Márk, az RTL Klub Reggeli műsorvezetője is vállalkozott, akivel beköltözése előtt beszélgettünk arról, miért vállalta el a felkérést, milyen félelmei vannak és milyen eszközöket fog bevetni annak érdekében, hogy túlélje a bezártságot. A stylist-műsorvezető kendőzetlen őszinteséggel vallott a Femcafe.hu riporterének.
Bár teljesen új a tévés formátum, a bezártság-élményből most neked is kijutott a vírushelyzet miatt. Számodra hogyan telt a karanténidőszak?
Folyamatosan dolgoztam, a forgatások nem álltak le és jöttem-mentem, amikor lehetett, ezért igazán bezártság érzésem nem volt. Valamivel több időt töltöttem otthon én is, tavaly készült el az új lakásom, most pedig ténylegesen ki tudtam élvezni azt a környezetet, amit létrehoztam. Nem éltem meg így kínszenvedésként, mert én is szeretek olykor egyedül lenni, mint akárki más.
Többször nyilatkoztad és az életed is igazolja, hogy nem vagy kodependens alkat, nem függsz senkitől és semmitől. Mit gondolsz, a négy fal között töltött idő mit hoz majd ki belőled?
Az biztos, hogy nem vagyok egy olyan típusú ember, aki jól érzékeli az idő múlását. Ha benne vagyok valamilyen alkotói folyamatban, akkor ez súlyozottan jelen van. Kicsit időn kívül létezem. Azt nem tudom, hogy öt napra kinyújtható-e ez az érzés. A régi, bulizós időszakokban előfordult, hogy néhány napig nem aludtam, ebből is van tapasztalatom. Kíváncsi vagyok, hogyan fogom megélni ezt a mesterséges helyzetet, de azért nyugtat a tudat, hogy bármikor kiszállhatok, de legkésőbb öt nap múlva kilépek azon az ajtón. Azt sem tagadom, hogy voltak már korábban elég necces pánikrohamaim, még azt se zárom ki, hogy valami hasonlót hoz majd ki belőlem a bezártság.
Mennyire szeretsz együtt maradni a gondolataiddal? Nyomaszt, amikor elkezdődik a belső monológ?
Ha 40 felé halad az ember, ahogyan én, akkor jön az a bizonyos midlife crisis, amit magyarul talán életközépi válságnak fordíthatunk. Sokan vagyunk úgy ilyenkor, hogy visszanézünk, számot vetünk azzal, hogy hol tart az életünk és mi van még hátra. Ha egy ember kicsit is intelligens, akkor adott helyzetben óhatatlanul előjönnek egzisztenciális félelmei, szorogásai. Az önismereti út arról is szól, hogy az ember szembesül a saját démonaival és megpróbálja összebékíteni őket. Természetesen bennem is felmerülnek ilyen érzések mostanság. Nagy túlélő vagyok, aki tud alkalmazkodni és a legtöbbször pozitívan áll a világhoz, még akkor is, ha önmagammal szemben sokszor vagyok kishitű. Szerintem az lenne a gond, ha nem vallanám be magamnak, hogy vannak olyan életszakaszaim, amikor intenzívebben kell foglalkoznom azzal, hogy ki vagyok én. Ahhoz, hogy ezt megfejtsük, mélyre kell menni, ami tud fájdalmas lenni.
Gyerekkorodban mennyire volt jellemző rád, hogy megrémített valami? Akár az egyedüllét, akár a sötét, akár a túláradó képzeleted?
Rengeteg visszatérő rémálmom volt, mindenféle sötét árnyakkal és kígyókkal. Kiskoromban előfordult az is, hogy éjjel bepisiltem emiatt...
Szorongásoldóként három személyes tárgyat vihettek be magatokkal a cellába. Te miket választottál?
Egy táskát viszek be, amibe olyan apróságokat pakoltam, amiket a munkám során használok. Kellékeket, parókákat, sminkszereket tettem el, hiszen a jelmeztervezés és a styling során pontosan ezekkel játszom. Szerintem ez az öt nap lehetőséget ad majd arra, hogy kipróbáljak különböző figurákat. Igyekszem jól elszórakoztatni magamat, úgy talán azok is jót mulatnak majd, akik a képernyőn keresztül nézik. Én szeretem próbára tenni magamat, ez a lehetőség pedig érdekelt engem az első pillanattól kezdve. A legrosszabb, ami történhez, hogy sírva hazamegyek. (nevet)
Ugyan cellatársad nem lesz, de rajtad kívül három másik híresség, Berki Krisztián, Megyeri Csilla és Molnár Nini is bezárva lesznek a közeledben. Mit szóltál, mikor kiderült, hogy velük kerültél egy csapatba?
Kíváncsi vagyok, hogy ők mennyire bírják majd jól. Számomra Krisztián egy nagy pozőrnek tűnik az életében. Nagyon érdekel, hogy amikor magára marad, akkor fent tartja-e magán ezt a maszkot, vagy meglátunk-e valami olyan őszinte megnyilvánulást, amire senki nem számítana tőle. Ninivel közös területen dolgozunk, ezért ismerem, mennyire aktív életet él. Egy olyan fiatal, márkáját építő üzletasszony, aki a közösségi média világában él, nem tudom, hogyan fogja átvészelni ezt az ötnapos szünetet. Csilla egy vicces figura, szerintem a médiában ő is felvett egy bizonyos szerepet. Kérdés, hogy a műsor folyamán ez mennyire erősödik meg vagy hámlik le róla.
A táskatervező élete egyik legizgalmasabb kalandjára vállalkozott, a Celebcella című műsorban méreti meg magát. Kiderült, mi nélkül nem bír ki egy napot sem a Feleségek luxuskivitelben sztárja.
Leadfotó: VIASAT6/Udvardi Attila
Jelenetkép – VIASAT6/Labancz Viktória
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
