Tönkretette a mellőzöttség a magyar színészlegendát: keserűségben és szegénységben teltek az utolsó évei, csak fűtetlen lakásra futotta neki
Kabos Gyula sikert sikerre halmozott a pályafutása során, egy ország rajongott érte, végül mégis elszegényedve és a mellőzöttség bánatától sújtva távozott az élők sorából.
Méltatlanul ért véget a pályafutása
Kabos Gyula zsidó származású családban született 1887. március 19-én Budapesten. 1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait, ezzel párhuzamosan pedig Solymosi Elek színiiskolájának növendéke volt. Miután végzett, táncoskomikusként kezdte pályáját Szabadkán, de Zomborban, Makón, Nagyváradon is játszott, majd 1913-ban visszakerült Budapestre, ahol rengeteg színházban és kabaréban megfordult, sőt 1918-ban Nagyváradon színházalapítással is próbálkozott. A 20. század egyik legnagyobb magyar komikusa, valamint a pesti kabaré utánozhatatlan egyénisége volt, emellett maradandót alkotott vígjátékokban, komikus és tragikomikus szerepekben is. Azonban hiába nevetett meg egy egész országot, hiába követte egyik siker a másikat, élete utolsó éveit átjárta a szomorúság és a fájdalom. Részletek a galériában!
Feleki Kamill Kossuth-díjas színművész, kiváló művész a hazai zenés színpadok táncoskomikus sztárja és a közönség egyik nagy kedvence volt, élete utolsó éveit azonban mégis rendkívül szerény körülmények között töltötte.