Exkluzív pezsgőkóstolás szabályok nélkül
Pukkanás és füst
Meglepődve tapasztaltuk, hogy a dugó kis szorítás és csavarás után kis pukkanást adva maradt a kézben, a pezsgő klasszikusan kevéske füsttel kinyílt, előkelően és higgadtan lépett előre a szénsav. Az italnak nem ment el az ereje, a pohárban jókedvűen táncoltak a buborékok.
Ilyen volt
Első ránézésre is megtapasztalhattuk az érett pezsgő színbeli különbségeit. A megszokott pezsgőszín a nápolyi sárga, a vajszín és az olívzöld színek tört lágysága helyett élénk nap sárga és szalmasárga színben pompázott. A szakértők megemlítették, hogy a helyes veseműködés képes ilyen színt produkálni az emberi testben, de túl vulgáris lenne itt ezt megemlíteni. Illatában sem kaptuk azt a kifejezetten szúrós, nyers szénsavas illatot, amit egy friss pezsgőnél megszokhattunk. Az illat elvesztette tolakodó jellegét, helyette megmaradt egy kis élesztő, amely a likőr émelyítő és negédes súlyát adta.
Pezsgő és ember párbeszéde
A pezsgő íze viszont egyszerűen letaglózó volt. Valahogy minden a helyére került: maga az íz, az illat, a szilveszter és az ünnepi várakozás is. Az első körben az érzékeket megcsapó szénsav háttérbe került, a likőr kissé előretört, úgy, hogy az ital megőrizte gerincét és elhagyta „savankás” jellegét. Olyan mintha egy friss rozé cuvée-t egy évvel később kóstoltunk volna meg. A pezsgő és az ember között egy élő párbeszéd bontakozott ki: mintha a pezsgő minden egyes elvárást egy könnyed mosollyal és minden erőlködés nélkül nyugtázott volna és ezzel adott megoldást a világról feltett kérdéseinkre.
Ha tetszett az írás, nyomj egy lájkot vagy oszd meg a cikket!
Nézd meg ezt is: 10 meglepő érdekesség a pezsgőről
A cikket a nullahategy.hu engedélyével közöljük.
Fotó: Herpai András
Oldalak
Hirdetés
