Napvilágra kerültek a britek titkai és a koncentrációs táborok borzalmai – ezreket öltek és kínoztak meg
A koncentrációs táborok borzalmai
Elkins Kenyába utazott, hogy interjút készítsen a volt fogvatartottakkal. A több mint 300 interjúból egyértelműen kiderült számára, milyen kegyetlenkedések mentek végbe. Olyan emberekkel találkozott, mint Salome Maina, akit azzal vádoltak, hogy fegyvert szállított a Mau Mau -nak. Maina elmondta Elkinsnek, hogy eszméletlenre verték és amikor nem tudott információt szolgáltatni, borssal és vízzel töltött üveggel megerőszakolták.
Caroline kiszámította, hogy a táborokban a hivatalos adatok szerint nem 80 000 fogvatartottat tartottak fogva, hanem 160 000 és 320 000 között. Arra is rájött, hogy a gyarmati hatóságok mintegy 800 zárt faluba terelték a kikuju nőket és gyermekeket. A táborokban, falvakban kényszermunkát végeztettek az emberekkel és válogatott módon kínoztak meg őket. Egyes foglyokat felakasztottak és megöltek. Másokat szünet nélkül vízzel locsoltak, hogy ne kapjanak levegőt. Sót, szappanhabot, burnótot szórtak a szemükbe. A nőket felforrósított üveggel erőszakolták meg, míg a férfiaknak fémfogókkal tépték a fülcimpájukat vagy a heréiket. Nem kímélték a civileket, a nőket, a gyerekeket és az öregeket sem.
A brit és a kenyai archívumban Elkins a kutatásai során több furcsasággal találkozott. A fogolytáborokkal kapcsolatos dokumentumok java része vagy hiányzott, vagy 50 évvel a háború után még mindig bizalmasnak minősítették. Felfedezte, hogy a britek dokumentumokat gyújtottak fel, mielőtt 1963 -ban kivonultak Kenyából. A tisztítás mértéke óriási volt. Például három osztály vezetett iratokat a bejelentett 80 000 fogvatartott mindegyikéről. Legalább 240 000 dokumentumnak kellett volna lennie az archívumban, ő viszont csak pár százat talált.
Végül sikerült rálelnie egy olyan aktára, a mely Mau Mau-perben központi szerepet játszik. Az egyik írás arról szól, milyen módszereket alkalmaztak, hogy megtörjék a fogvatartottakat. és amelyeket brit gyarmati hivatal jóváhagyott.