Sőt, harminc is, de ne szaladjunk ennyire előre! Első lépésként motiváló felismerni, hogy egy nagyobb kiborulást tudunk elkerülni azzal, ha odafigyelünk az ilyen és ehhez hasonló szükségleteinkre, főleg akkor, amikor még nincs hosszan egybefüggő szabadidőnk. Második lépésben gondoljuk ki, hogyan tudnánk ezt megértetni a gyerekünkkel az ő szintjén drámázás, mártírkodás nélkül. Harmadik lépésben pedig valósítsuk meg. Aztán gyakoroljuk, amire feltehetően elég sok alkalmunk lesz még a nyár folyamán.
FemAnyu
A húszas éveink küszöbén az életünkön, a vágyainkon, a körülöttünk lévőkön elmélkedtünk. Magvas gondolatainkat titkos naplóban vezettük, miközben szerteszét szórtuk azt a sok csillámos energiát az univerzumba, amit olyankor éreztünk – Y-generáció fel a kezekkel! – Annak rendje és módja szerint óriási jelentőséget tulajdonítottunk önmagunknak és annak, hogy hatással legyünk az életünk minden területére. Aztán megszületett az első gyerekünk, és frontálisan ütköztünk az egónkkal. Neked szól ez az írás, ha közben belőled is eltűnt a bátorság.
Gyerekkoromban sokat jártuk az erdőt, kukoricaföldeken bújócskáztunk nyaranta és babát csináltunk a pipacs szirmaiból. Lovagoltunk és tábortűznél aludtunk. A párom családja víz mellett töltötte a szünidőt. Hajnalban pecázni indultak, a Dunán tanult meg úszni és csónakázni. Boldogság megosztani a gyerekünkkel azt az élményvilágot, amiben felnőttként is elemünkben vagyunk. Némi konfliktust követően.
Ezúttal egy nyár elejei „hot topikkal” jelentkezem: a szobatisztasággal. Megoszlanak a vélemények arról, hogy egyáltalán kell-e szoktatni, vagy elég, ha látja maga előtt a példát, és majd leutánozza, ráül a vécére. Szívem szerint az utóbbi, de azt gyanítom, hogy az első totyogónkkal kevesen tudunk ekkora bizalommal lenni az ösztönök iránt, és előbb lendülünk „akcióba”. Hát hajrá!
Szülőként számos területen kell elfogadónak lennünk. Kezdve azzal, hogy a megszületett gyermekünk nem biztos, hogy mindenben olyan lesz, mint amilyennek elképzeltük. Lesznek olyan sajátos fejlődési korszakai, amikor könnyen félreérthetjük a törekvéseit, hacsak nem nézünk mögé, hogy mi is zajlik abban a kis testben: egyszer megfeszülve tombol, aztán meg zokogva hullik a karjainkba. A bölcsőde, óvoda kezdéssel az elfogadás újabb színtereire lépünk. Ez az otthonról hozott minták, „háziszabályok” találkozása is egyben, és míg a sajátjainkra ráerősíthetünk, másokét megváltoztatni aligha tudjuk. Találkozni fog a gyerek olyan emberekkel is, akik sok esetben nem önként választott különbözőségeikben élik az életüket. Fontos útravaló a batyuban, hogy a tőlem különböző elfogadása nem egyenlő az azonosulással.
Azért jó a kutya a gyereknek, mert megtanul gondoskodni egy másik élőlényről, felelősségteljesebb és empatikusabb lesz, hűséges barátra talál. Elméletileg. Gyakorlatilag ennél sokkal összetettebb feladat vár arra a szülőre, aki az aranyhalnál aktívabb házi kedvencet fogad a családjába. És nem oldalba rúgással idomít.
Gyerekkoromban mindig gyönyörű kézműves babákat kaptam a szüleimtől, mégis felemlegettem utólag, hogy bezzeg Barbie-m sose volt! Valahogy a tiltás még plasztikusabbá tette ezt az élményemet. Aztán az identitáskeresés korszakába lépve haskilógós pólóban jártam, kikönyörögtem a push-up melltartót és szemöldökig sminkeltem magam – Barbie nélkül is.
Jellemző, hogy a baba elaltatása az egyik legnagyobb kihívás az családban. Miért nem a pelenkázás vagy az öltöztetés?! Hiszen egy csöpp polipszerű lényre kell rátuszakolni egy zsebkendőnyi textilt anélkül, hogy bármelyik végtagja is a kezünkben maradna – ez gyakori félelmünk eleinte. Mégis könnyebben megoldjuk, könnyebben rájövünk a praktikákra, hogy a pelust be kell húzni combtőig, mert különben ott folyik ki a pisi, és a nagy gonddal kiválasztott ingecskék édesek, de eleinte inkább az elöl gombolós rugdalózót használjuk. Kézzelfogható, könnyen átlátható momentumok a csecsemőgondozás során. Nem úgy, mint az alvása, ami maga a misztérium. „Többször ébred, mint mi, nehezebben alszik el, ha elaludt, akkor sem biztos, hogy tíz percnél tovább úgy is marad, hullafáradt, és mégis kerek szemekkel bámul ránk. Szóval teljesen értelmetlen az egész” – gondolhatjuk kétségbeesve a mínusz századik óra alvásunk után. Nehéz zöldágra vergődni velük, mert másképp működnek, mint mi. Részlet a Nekünk bevált című könyvből.
