„Óriási teher nehezedik most a párkapcsolatokra.” – Mintha csak azt mondta volna, hogy ne felejtsem ki a sorból Janót se! Persze sosem volna ilyen direkt, és arról sem tud, hogy erre jutottam magam is egy álmatlan éjszakán. Szeretnék jobban odafigyelni rá, magunkra, mert mi vagyunk a jó családi élet záloga, amiben a gyerekünk is osztozik. Alapvetés, mégis jól jöhet a mentőöv a szakembertől, ha túlságosan elsodródnánk az élet tengerén. És aki dobja felénk, Keresztúri-Tóth Kriszta kapcsolat mediátor, életvezetési és párkapcsolati tanácsadó, akivel az online mentálhigiénés tanácsadás képzésen kötöttünk barátságot.
FemAnyu
Ez az a cím, amire 10-ből 9 szülő biztosan rákattint, mert ha valamit, akkor türelmes gyereket aztán nagyon szeretnénk! Elvégre nincs is annál idegesítőbb, amikor egy pillanatra sem bír várni a gyerek, aztán nyafog, majd követelőzik. Vagyis de, amikor fogzik, de arról nem tehet.
Nem elég az online tér, pedig végtelen. Nem elég a napi rutin, pedig még sok is. Nem elég az idő, pedig 24 óra, se több, se kevesebb. Ez a mostani helyzet kísértetesen emlékeztet egy rég elfeledett időszakra úgy, hogy már nem abban vagyunk. Vagy mégis?
Amíg egynél több emberrel kell összehangolni a vágyainkat, céljainkat, feladatainkat, nyűgjeinket, boldogságunkat – és ebből legalább egy kiskorú –, addig nem a spontaneitás lesz a szupererőnk.
„A kisgyerek közvetlen utánzással tanul a környezetében lévő példák megtapasztalásából” – idézem Vekerdy Tamást. Igen, ezt már tudjuk, sok helyen olvastuk, hallottuk. Mégis meg akartam tanítani a tíz hónaposnak, hogy ne nyúljon a cipőinkhez. Kiderült, hogy van ennél hatásosabb módszer is. Részlet a Nekünk bevált című könyvből.
Mondok jobbat! Megtörtént eset, hogy az egyik szülő nem értett szót a 1,5 éves gyerekkel, amin felhúzta magát, és leteremtette a gyereket. A másik szülő rászólt, hogy ne kiabáljon már, amiből konfliktus lett. Kétféleképpen folytatódhat a történet: egyikük a másikukat okolja, hogy elkényeztette ezt a gyereket! Vagy egyszerűen visszavonul, mert kudarcot vallott. De úgy is folytatódhat, hogy megoldást keresnek ezekre a helyzetre, ha idegörlően sokszor ismétlődött már meg. Elmesélem, ami Nekünk bevált.
Az, hogy megtanítjuk a gyereknek, mit szabad és mit nem, éppúgy a szocializációs folyamat része, mint hogy megtanítjuk integetni. Amíg az utóbbi nyilvánvalóan móka és szórakozás, előbbiből lehet a kétségeket ébresztő muszáj. Miért? – én erre kerestem a választ.
Nem tudom, honnan vette anyukám a ’90-es években, hogy a Valentin-nap a szeretet napja, de nálunk így maradt fenn. Mindig kaptunk valami apróságot. Szivecskés csokit, Anne Geddes képeslapot (a fura beöltöztetett babák, tudod), rajzolt egy szál virágot. Úgy volt vele, ha véletlenül nem kapnánk mástól, ő gondoskodik róla, nehogy kimaradjunk a buliból! Magának is vett, persze. Ilyen az én anyukám, az öngondoskodás koronázatlan királynője.
