Így marad fitt egy anya - Cibálj babakocsit puszta kézzel!

Már az elején szögezzük le: nem vagyok egy Rubint-alkat! Nagyon nem. Sosem voltam ropi lány, és eszem ágában sem volt edzésre rohanni a szülés után fél órával. Mégis kerek a popóm és minden más is. Csak nem úgy, ahogy sok anyuka szeretné. Elmondjam, hogy csinálom?

Könnyű azt mondani

Eszembe sem jutott kettő helyett enni, amikor Lölőt vártam. Sőt, talán emlékszel is arra, amikor elárultam neked, hogy a terhességi diabéteszem miatt nemhogy híztam, fogytam is, miután elég szigorú diétát tartottam. (És de jól tettem!) A várandósság kilenc hónapja alatt összesen így 7 kiló ment le, a szüléssel pedig még jó pár eltűnt. És akkor itt jönne az, hogy akkor gyerünk, tartsd is így! Oké, könnyű azt mondani!

Nem érdekelnek a régi gatyák

Ahogy csak tudom, továbbra is tartom a diétát, bár néha óriási kihívás meghatározott időpontban ennem. Azt sem mondom, hogy nem csúszott le a nyáron néhány jégkrém, és azt is bevallom, hogy volt olyan, hogy este tizenegykor jutott eszembe, hogy elmaradt a vacsora. Ezek pedig, mint tudjuk, nem jó karcsúsítók, sőt! Fogyókúrázni viszont eszem ágában sincs! Pláne nem úgy, ahogyan azt néhányan teszik. Nekem most az a dolgom, hogy normális táplálékokat fogyasszak, mert az nekem is jó. De tudod, hogy elsősorban nem magam, hanem Lölő miatt csinálom: mindennap finom és tápláló eledellel szeretném kínálni. Engem, hidd el, tényleg nem érdekelnek a haskockák, a „pont szülés után fogyok bele a 20 éves gatyámba”! Legyek egészséges, a tejcsarnokban pedig legyen elég és finom a nedű! (Amúgy pedig a sok emelgetéstől olyan a csuklyásizmom, mint Arnold Schwarzeneggernek, bocs!)

Kifogás egy és kettő

Oké, szerinted mindez csak kifogás. Lehet. És ha így gondolod, elfogadom. Az elején amúgy tényleg őszintén örültem annak, hogy állítólag az intenzív mozgás hatására keletkező tejsav miatt megváltozik az anyatej íze, és a baba elutasíthatja. Azért ez elég nagy visszatartó erő, nem? Mondjuk, amikor meghallottam ennek az ellenkezőjét, akkor sem omlottam össze, hogy atyavilág, micsoda edzéseket hagytam ki.

Szerinted a fáradtság is kifogás? Legyen, ezt is elfogadom! De ha hiszed, ha nem, a nemritkán 16 órás „talpon- és észnél levések” borzasztó kimerültté tudnak tenni, van, hogy a nap végén moccanni is alig bírok. Éppen ma fogalmaztam meg, hogy ez életem legédesebb és a legcsodálatosabb időszaka, de az eddigi legkeményebb „munkahelyem” is. Hétvégén is „dolgozom”, ráadásul a „főnöknek” sem mondhatom azt, hogy kivennék egy kis szabit. :)