FemCoach: Tudhattam volna, hogy a vesztébe rohan, de egyszerűen nem akartam tudomást venni róla
Megszokás, változás, változtatás, lassú átalakulás. Egyik nap még minden menetrend szerint történik velünk, aztán pár percen belül képes az addig felépített világunk romokba dőlni. Elkeseredve kapkodunk, próbálunk magunkhoz térni, és szép lassan azon kapjuk magunkat, hogy leltárba vesszük mink maradt, majd siratjuk a veszteséget. Összeomlunk.
FemCoach - Dr. Sinkó Erika
.webp)
Minden reggel azért kelek fel és ugrok ki vidáman és energikusan az ágyból, mert mélyen hiszek abban, amit csinálok. Hiszek abban, hogy az a nézőpont, ahonnan éppen nézzük magunkat vagy a világot, igenis számít! Hiszek abban, hogy tudunk változni, és a változás sokszor rajtunk múlik. Ez a perspektíva az, ahonnan el lehet mozdulni gyakorlatilag bármerre. A határ pedig csakis tőlünk, a mi gondolkodásunktól függ.
Szakértőnk: Dr. Sinkó Erika, coach
Mindannyiunkkal megtörtént már, hogy valaki egy olyan döntést hozott, melynek következményeire nem volt hatásunk. Vagy mégis…?
Megszokás szerint induló nap. És mi lesz belőle...
Ez a hétfő is átlagos napnak indult, pont olyannak, mint bármelyik. Épp rutinszerű – megszokott – köreimet futottam, mikor megcsörrent a telefonom, és kiderült, párom egy meggondolatlan döntése következményeként addigi életünk örökre megváltozott. Minden, amit addig felépítettünk, minden, amit a jövőnkre elterveztünk másodpercek alatt elérhetetlen messzeségbe repült. Dühösen és zavartan néztem magam elé és kerestem azokra a miértekre a választ, melyektől azt reméltem, megnyugtatnak. Éreztem, időre van szükségem ahhoz, hogy visszanyerjem józan gondolkodásomat és újból tisztán lássak. Váratlanul ért a hír és a változás, holott számítani lehetett rá. Látva bizonyos előjeleket tudhattam volna, hogy a vesztébe rohan, de én egyszerűen nem akartam tudomást venni róla!
Cipésznek cipője, lélek embernek szerette lelke lyukas. Annak ellenére, hogy pontosan tudtam, csak annak lehet segíteni, aki nyitott rá, lehetetlennek tűnt elfogadnom a veszteséget. Hiába akartam megóvni a fájdalomtól, veszteségtől, csalódástól, ha páromnak feladata van velük, akkor mámor-ittasan, egyenesen fejjel rohan a falnak.
Tisztulás, újjászületés és a változtatás gondolata
Már-már banális, hogy a legtöbb esetben – jellemzően – a becsapódás után kristály tisztává válik párom számára is a valóság. Kijózanodik. Szeme újból élesen lát, füle meghall hangokat, szavakat, mondatokat, gondolkodása, mint egy óramű szerkezete lassan kattogni, majd ütemesen ketyegni kezd. Lázas leltározásba fog, felméri tette következményeit: a nyereséget és a veszteséget, majd velem együtt ő is összeomlik. Most is így történt. Együtt sírtunk a kanapén, ellenállva mindannak, ami jönni akart.
Aztán szép lassan egyszer csak bekúszott egy nagyon furcsa gondolat a fejembe. A sírás születésünk utáni földi létünk legeslegelső reakciója. Az addig természetesnek érzékelt valóságunk megváltozik, és egy új kezdődik! Újjászületünk, és új életünk egy fantasztikus, kalanddal teli csodás utazásra cserélődik. Elvesztjük a régit, miközben kapunk valami sokkal jobbat. Születésünk pillanatát valójában nem bánat, hanem örömkönnyek kísérik, hiszen ez a legcsodálatosabb dolog, ami velünk történhet! Hamisítatlan, valódi ünnep!
Könnyekből születő teremtő gondolat
Nem pontosan értettem miért és honnan jött ez az új gondolat, de szédülni kezdtem tőle. Éreztem, egyre mélyebbre hatol és nem enged, ezért hagytam, hogy erősödjön. Te jó ég! Mit csinálok? Mit csinálunk ezzel a helyzettel pontosan? Siratunk egy megszokott, állandónak hitt valóságot, miközben eszünkbe sem jut, hogy ez, talán ugyanaz a sírás, amivel életünk kezdődött! Miért címkézem fel ezeket a könnyeket gyász könnyeknek? Mi van akkor, ha ezek pont olyan életigenlős, új élet kezdős, ünneplős könnyek, mint amit születéskor ejtünk? ...ha minden egyes sírás, amit bánat, félelem, szomorúság, fájdalom okoz az nem más, mint a változás, fejlődés előjele? Mi van akkor, ha most megengedem magamnak, hogy észre vegyem a helyzetben lévő más nézőpontot?
Ébredés, megnyugvás. Változás és maga a változtatás!
Eltelt pár nap és barátkoztam ezzel az új, tisztító gondolattal. Egyre inkább azt éreztem, párom döntése és annak következménye valójában nem csak őt, hanem engem is segítenek és támogatnak. Éberebben érzékeltem mindazt, ami körülöttem történt. Jobban figyeltem magamra és reakcióimra, és nagyon sok olyan érzés tört felszínre, amit idáig elnyomtam, vagy nem ismertem! Egyszer csak új ötletek, megoldások, lehetőségek születtek és hihetetlen inspirációt éreztem arra, hogy tegyem a dolgomat. Szép lassan rájöttem, lehetőségeket kaptam. Úgy éreztem, változom. Eljött az ideje a régi elengedésének és egy új születésének. Néha még visszaléptem és makacsul kapaszkodtam megszokásaimba, holott éreztem a sejtelmes ismeretlen hívását. Minél mélyebbre engedtem az új ünneplésének gondolatát, annál inkább megkönnyebbültem, ami őrült szabaddá és könnyűvé tett. Ráültem erre a fuvallatra és úgy éreztem, hogy repülök új gondolataim, céljaim szárnyán.
Részegítő gondolataim, lelkesedésem páromra is hatással voltak. Meglátta a változtatás lehetőségét, és lassan gyógyulni kezdett a lelke. Levonta a következtetéseket utat engedve annak, hogy visszatérjen az "itt és most"-ba. Végig gondolva az eseményeket és azt az utat, amin végig jártunk külön-külön, ám mégis együtt, szinte beleborzongok, hogy ez egy hatalmas áldás volt, ami azon a hétfői napon született, ami pont olyan átlagos napnak indult, mint bármelyik!
Mélyen hisz abban, amit csinál. Abban, hogy az a nézőpont, ahonnan éppen nézzük magunkat vagy a világot, igenis számít! Abban, hogy tudunk változni, és a változás sokszor rajtunk múlik. Ez a perspektíva az, ahonnan el lehet mozdulni gyakorlatilag bármerre. A határ pedig csakis tőlünk, a mi gondolkodásunktól függ. Ismerjétek meg közelebbről FemCoach szerzőnket, Dr. Sinkó Erikát.
Fotó: 123rf.com
Oldalak
Hirdetés
