Így vagyok én a világ közepe – egy csecsemő vallomása

Miért rémüldöznek, amíg én a kádban vagyok?

Úgy két hete esténként kapok egy nagyon finom kását. Na, azt anyának nem kell összekutyulgatnia semmivel, hogy megegyem, azt nyelem, mint a kisangyal. Ezután még pörgök-forgok és nevetek apucival, aztán pedig végre jön a fürdés. A szüleim kitaláltak egy tök jó kis rituálét. Amikor már nincs rajtam ruha, rátesznek a mérlegre. Igazából itt nem is az a lényeg, hogy mennyit mutat a szerkentyű (jól látszik az kívülről is, hogyan pofásodom), hanem inkább az, hogy itt is lehet mókázni. Apa mindig azt mondja, hogy xy kiló alatt nem fürdünk, aztán mindig a kádban kötök ki. Néha még most is sopánkodnak, hogy mennyire öregszenek. Ilyenkor látják ugyanis, hogy mekkorát nőttem. Olyan fura, apa minden fürdésnél leizzad. Pedig már nem igazán kell(ene) fogniuk sem, mert szépen ülök a kádban, és csak néha borulok el. Fölöslegesen rémüldöznek amúgy, amikor felállok. Muszáj megnéznem a mosógépet. Meg a tükörben magam.

Hangosan őrizném az álmukat

A napnak lassan vége. Legalábbis minden este hagyom őket, hogy ezt gondolják. Nyugodt vagyok, mindenkinek integetek, összedugjuk az arcunkat, majd szépen elalszom. De ekkor már azért többnyire beidőzítek, hogy amikor apa és anya is nyugovóra tér, én újra talpon legyek. Elvégre az ő álmukat is kell valakinek őrizni. Tehetek én arról, hogy én vagyok a leghangosabb álomcsősz? :)

Ezt is ajánljuk:

Belesnél egy igazán klassz házibuliba? Akkor kattints ide!

Fotók: barizsuzsi