Buli anyával és apával, a házigazda egy 7 hónapos

Tavaly még azt találgattuk, vajon karácsonykor állni fog-e már Lölő, most viszont azon tanakodunk, a fát a plafonhoz rögzítsük-e, nehogy elinduljon a kishölggyel. A csodálatos kis csöppségünk ugyanis a héten, bár szolidan, de lépegetni kezdett. Elvégre 7 hónapos!

barizsuzsi - blogger

Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!

Nálunk most indul a buli

Hittem én mindenkinek, aki úgy egy éve azt mondta, az első fél év nehéz lesz. Az első fél évben én meg csak csodálkoztam, hogy mi ezen olyan nehéz. A mi gyermekünk mintagyerek: alszik (éjjel is, 10-12 órákat), jó étvággyal eszik, szépen gyarapodik, jókedvű és nagyon szép. Kicsi, vidám, lusta cica… A fél évhez közeledve azonban ez a sztori kezdett gyengülni, kb. az ötödik hónaptól. Amikor a mi kis lusta cicánk először bőszen forogni kezdett, majd, hipp-hopp, kúszni. Nem sokkal utána mászni, aztán felült és aznap fel is állt. Kerek hat hónaposan. Ha most azt mondom neked, még nincs 8 hónapos, és már a játszótérre viszem? Vagy, ha azt rebegem neked, hogy lépeget? Tuti, azt mondod, nekem elment az eszem… Pedig nem, csupán arról van szó, hogy a „welcome party” nyugis volt, nálunk csak most indul igazán a buli!

Újra előkerülnek a téli ruhák

Emlékszel, amikor az első három hónapunkról írtam?

Azóta annyi, de annyi minden történt! Lölővel és velünk, bennünk. Februárban belecsöppentünk az egészbe, és most, októberben már olyan érzésünk van, hogy mindig minden így volt. Kétségtelen, hogy életünk legkülönlegesebb hónapjai ezek, tudom, ezt már mondtam néhányszor. És olyan elképesztően rohan az idő. El sem hiszem, hogy az ultrahangos felvételen, a szemét eltakarva hátat fordító Lölőkénkből egy hangosan kacagó, hihetetlen humorú, akaratát érvényesíteni próbáló (még álljuk a sarat), elképesztően magabiztos és meglehetősen ínyenc kis emberke lett.

Jaj, már úgy sopánkodom, mint a felnőttek: hogy rohan az idő, ekkora voltál, amikor utoljára láttalak, blablabla… De tényleg! Pont ma magyaráztam neki, hogy újra előkerülnek a vastag ruhácskák, éppen olyan finom puha béleltek, mint a születésekor. És akkor újra jön a „hát, ezt nem hiszem el, Lölő néhány nap múlva 8 hónapos”!

Oldalak