Lajbi, makuka, furik, dumó - te tudod, mit jelentenek ezek a szavak?

Remélem, szereti majd a büszkét!

Amikor azt mondták, meglátod, milyen gyorsan nő majd Lölő, nem hittem el! Pedig ezzel nap mint nap szembesülök. Annyira hihetetlen például, hogy most már csak Lölő elé kell tennem az ebédet, amit teljesen egyedül bekanalaz. Nem okoz neki nehézséget megenni a kenyér dumóját, mert már olyan ügyesen rág és harap. Na, és persze azok a fogacskák sem semmik! Aztán: az étlapra már nyugodtan felkerülhet például a lepcsák is, amit ugyanúgy szeret krumpliból és cukkiniből is. Már alig várom, hogy a kedvenc gyümölcsömet is megkóstolja, remélem, hasonlóan nagy büszkefaló lesz, mint én! Tényleg, van olyan egyáltalán, aki nem szereti a köszmétét? Elképzelhetetlen!

Otthon toljuk a furikot

Annyira szeretem a „nyelvünket”, és úgy örülök annak, hogy Lölő is ismerheti a „szavaimat”. Emlékszem, amikor először mondtam a férjemnek, hogy reggeli előtt tegye Lölő nyakába a szakállkát, csak nézett. Arra is emlékszem, fogalma sem volt arról, hogy mit csinálok akkor, amikor górok. Már tudja, hogy akkor a szennyest dobálom ki a tartójából, a zöldségeket hajintom a tepsibe, meg, jaj, de sok mindent még! És ma már az sem lepi meg, hogy mi makukát vagy bugát eszünk szotyi helyett, ledikózunk, ha álmosak vagyunk, talicska helyett furikot tolunk, a jégen sikorkázunk, a köldökünk helyett pedig azt mondjuk, a púpunk. Sőt, a férjem számára már-már természetes, hogy mi inkább csikolunk, mint csiklandozunk, matrica helyett levonót ragasztunk, lécek helyett lecekből barkácsolunk és a hajunkat is kimossuk. Így van ez, ha „bazmegyei” lyányt vesz el az ember.

Ezt is ajánljuk:

Kíváncsi vagy a játszótéri szabályokra? Akkor kattints és olvasd el itt!

Fotók: barizsuzsi