Lajbi, makuka, furik, dumó - te tudod, mit jelentenek ezek a szavak?

Van egy pulyám, tudod, Lölő. Neki bizony van lajbija, lajbiján süsüje, étkezéshez pedig szakállkája. Fogalmad sincs arról, mit beszélek? Valószínűleg ez a bejegyzés lesz az, amiből időnként egy kukkot sem értesz majd. De hát, mit tegyen az ember lánya, ha egyszer B.A.Z. megyéből érkezett?

Sosem gondoltam volna, hogy valaha keresnem kell majd a szavakat. Aztán persze rájöttem, hogy abban a 18 dologban, ami megváltozott, amióta anya vagyok, benne van az is, hogy elfelejtek beszélni. De most nem a megcsappant szókincsemről szeretnék neked mesélni, hanem arról, hogy Lölővel kapcsolatban is mennyit kell magyarázkodnom. Ennek pedig egyetlen oka van: az, hogy Borsod-Abaúj-Zemplénből bizony elég sok érdekességet hurcoltam magammal. Ráadásul, zempléniként elég sok borsodi szót is használok, amit anyukám hozott a családunkba. Szóval, ha éppen nem figyelnék arra, amikor azt magyarázom, hogy górtam be a szennyest a mosógépbe, nyugodtan kérdezz rá, tulajdonképpen mi bajom van!

Van egy pulyám, Lölő

Akkor kezdjük az elején! Mondtam, hogy van egy pulyám, Lölő. Mindig odafigyelek arra, hogy ne legyen pacuha, patrac, bár elkerülhetetlen, hogy a játszótéri homokozóban koszos lesz a ruhája. Annak idején egyébként, amikor már kezdtem azt érezni, de jó is lenne anyának lenni, arra vágytam, hogy mindig koszosan menjünk haza a kinti játékból. Jelentem, így is van: a pulyám arca bizony gyakran mackás. A finom ebéd után aztán meg pláne. Sokszor alig tudom lecsutakolni róla a zöldségeket, de, ugye, a szájához mégsem köthetek szakállkát. (Jó, tudom, te előkének hívod.)