Miért nem mindegy neked, hogy még szoptatom a gyermekem?

Mi az: nem kéred, mégis megkapod, majd meglepődsz és elborul az agyad? Talált: a hülye kérdések! Kérdések, amelyeket bárki bárhol feltehet neked. Kérdések, amelyeket nagymonológok követhetnek arról, hogy milyen felelőtlen, fura anya vagy. Fogadjunk, te is találkoztál már ilyennel!

Amikor egy anya születik, sokan felhatalmazva érzik magukat arra, hogy megszólítsák, esetleg ki is oktassák őt. Korábban már pedzegettem, mennyire idegesítő, ha kéretlenül osztogatnak tanácsokat. A kicsivel több mint egy év alatt (sőt, a Lölő-várás kilenc hónapja alatt is) meglepően sok „babapszichológussal”, „táplálkozási szakértővel”, „laktációs tanácsadóval” és „hordozási ügyekben jártas tudóssal” találkoztam. Róluk tudni érdemes, hogy általában nők, a vénájukban van a szeretet, az odafigyelés és a figyelmesség, valamint többnyire az utcán és a buszon fordulnak elő. És miután a kisujjukban van a gyereknevelés, valamint belelátnak a Lölő és a köztem lévő kapcsolatba is, bárhol és bármikor megszólítanak. Ja, és segítségükkel még a legszerényebb, legtündéribb, legnyugodtabb anyukából is egy vadállat lesz. Ha anyuka nem tanulja meg kezelni őket…

„Minek szopik egy ekkora gyerek?”

Figyelj, sem orvos, sem semmilyen tanácsadó nem vagyok, csak egy anya, aki azt érzi, azért, mert elfújtuk az első gyertyát a tortán, még nem kezdjük meg Lölő érettségire való felkészítését. „Ekkora gyerek” – mondtad, de nem is értem, minek. Tudom-tudom, szerinted az csak duma, hogy önállósodásuk hajnalán különösen fontos a biztonságérzet a kicsiknek, amelyet egy anya – többek között – a szoptatással is növelhet. Tudod, az apróságok világában hónapokig csak anya (apa) szerepel, ám amikor négykézlábra, majd lábra állnak, mennek, felfedeznek, a sok-sok érdekesség és öröm mellett ott az ismeretlen miatti bizonytalanság is. Neked miért fáj, hogy nem szakítom el magamtól akkor, amikor úgy érzem, még nem jött el az ideje? És amúgy miért baj az, ha azt érzem, még szükségünk van erre a meghittségre, erre az igazán különleges kapcsolatra, amiért hálás vagyok, mert megadatott nekünk? Miért gondolod azt, hogy a szoptatás csak a legeslegkisebbeké lehet? És amúgy neked miért nem mindegy, hogy az én gyerekem kap-e még anyatejet vagy sem? Talán szerinted ciki anyatejjel táplálni egy kicsi gyermeket? Most olyan, mintha mindenáron meg akarnálak győzni, pedig nem, csupán azt szeretném mondani, amit nem tudok artikulálni, amikor rám támadsz a hülyeségeddel a trolin. Azt sem tudom, ki vagy! És hogy miért vagy ilyen…