Miért nem mindegy neked, hogy még szoptatom a gyermekem?

„Nem korai még, hogy darabosat eszik?”
De, korai még, de apjokkal szívós gyereket akarunk nevelni ebből a lyányból, azt szeretnénk, ha venné az akadályokat. Első pillanattól kezdve arra ösztönözzük, hogy minden helyzetben álljon a sarkára, így a hozzátáplálást is szalonnabőrrel kezdtük. Na, idefigyelj! Nem magyarázom el részletesen neked, hogy az elmúlt néhány hétben a most 13 hónapos Lölőnek hetente kibújik egy foga. Szóval, tíz foggal azért már megbirkózik a főtt krumplival és a pici szálakra bontott csirkemellel. Arról nem is beszélve, hogy jó pár hete tudatta velem, ő már nagylány, és nincs szüksége arra, hogy pépeket kanalazgassak neki. Ez van, ha tetszik, ha nem. A gyerekem kanalasat eszik, ha korai, ha nem. Pont.
„Meg fogja szokni a gyerek, hogy felkelsz hozzá éjjel”
Egy néni pont abban az időszakban talált meg az „És alszik éjjel?” kérdéssel a buszon, amikor Lölőnek (így nekünk is) éberebbek voltak az éjszakáink. „Anyukának karikásak a szemei” – tette hozzá, így válaszoltam is, hogy hát, bizony, most egy kicsit húzósabb napokat élünk. Rögtön vérszemet kapott, egyem meg!
- Sír?
- Van, amikor igen. Valószínűleg fogdolog áll a háttérben.
- Azt meg honnan tudja?
- Több jel is erre mutat. (Egyébként neked miért nem mindegy?!)
- Hát, szerintem meg megszokja, hogy éjjel felkel, és most már mindig így lesz.
- (És akkor elképzeltem, ahogy felkelek éjjel a 37 éves, síró gyermekemhez, és reménykedem, hogy csak betakargatnom és nem ölbe vennem kell.)
Szóval, kedves néni, már a nagymonológja előtt is tisztában voltam azzal, mit miért csinálok. Ha a gyermekem azt érzi, hogy a közelében vagyunk és a közelünkben biztonságban van, fel fogom venni, sőt, ringatom is. Sőt, a férjem is. Kedves néni! Rég találkoztunk. De valamit el kell mondanom: többek között, e borzalmas hozzáállásunknak köszönhetően a csemeténk minden éjjel alszik, általában 11-12 órán át.




























