Reszkess, apa, a lányod talpig Nő!

Apuka ki van borulva. Retteg. Hallani sem akar arról, hogy Lölőnek egyszer udvarolni fog valaki. Sőt, el is veszi feleségül. Apuka parázik. Apuka joggal parázik, hiszen a lánya már most, 19 hónaposan talpig nő.

Arra mindig kínosan ügyeltem, hogy ne látsszon rajtam semmi akkor, ha valaki azt mondja, hogy „Hát, nőnek születni kell!”. Meggyőződésem volt, hogy ennek az egésznek az égvilágon semmi értelme. Aztán megszületett Lölő – hú, már 19 hónapja, hihetetlen! Szóval, itt van ez a tüneményes gyermek, ez a tündéri kislány, akiről az első ultrahangkor még nem tudtuk, Lölő-e vagy Lóci. Csak hetek múlva, a következő genetikai vizsgálaton mutatkozott be, de akkor is olyan diszkréten, épp csak annyira, hogy lassan azért kezdjük kapizsgálni, hogy szoknya meg kopogós-masnis cipő is kellene abba az illatos szekrénykébe.

Apa azért parázik egy kicsit

A férjemen ezen a vizsgálaton láttam először azt a rémületet, ami csak fokozódott Lölő születésével. Sosem felejtem el, amikor eltakarta a fél éves Lölő szemét az orvosi rendelőben, amikor egy kisfiú toppant be az anyukájával. Azt a pillantás is megmaradt az emlékezetemben, amikor meglátta, hogy Lölő egy pasira (aki ráadásul egy jóképű ötvenes volt) mosolyog egy étteremben. Aztán egyre többször mesél olyan iskolákról és azok előnyeiről, ahová csak lányok járnak. Majd rendre azon kapom, amint arról magyaráz Lölőnek, hogy majd hozzá hasonlóan ő is fog karatézni (természetesen ugyanabban a dojóban), mi több, ottalvós edzőtáborokban egy szobában is lesznek. Ja, és mondott már olyat is, hogy a fodrásza is csak nő lehet, a többit meg majd kitalálja, hogy legyen…

Mindez, gondolom, nem lep meg azok után, amit korábban a férjemről meséltem neked.