A konyhában készül a legmenőbb gyurma

Nem tehetek róla: nekem az ősz egyet jelent a boldog bekuckózással és alkotással. Mindig is ez volt, de amióta Lölő anyukája vagyok, neki készítek mindent. Most például gyurmát főztem és tárolódobozt öltöztettem kendőbe.

Felment a lázam. Mármint alkotói lázban égek, még akkor is, ha nincs is igazán ilyen kifejezés. Mindig ez van. A hűvösebb hónapok magukkal hozzák a bekuckózás iránti vágyat, ami egy hasamban bizsergő, boldog izgatottsághoz vezet, ekkor pedig alkotok. Lepkéket hajtogatok, sütök-főzök, rajzolok (az más kérdés, hogyan), vagy valami addig ismeretlen dologgal kísérletezem. Ez történt most is: ezúttal – a meglévő igaziak mellé – gyurmát készítettem, azoknak pedig egy jó kis tárolódobozt.

Gyurma, ami nem ragad és illatos is

Emlékszem arra a gyurmára, amit még a suliban gyúrtunk. Az illatáért sem voltam nagyon oda, az állagáért sem, és persze azért is idegesített, mert egy nyomorult kígyót sem bírtam egyenesre söndörgetni (talán ez is olyan szó, amit felénk használnak – a „sodorni”-val tudnám helyettesíteni). Szóval, nem tehetek róla, ez a gyurmatéma sebeket szakít fel... Ám az kifejezetten jót tett a lelkemnek, hogy megismerkedtem a mostani nagyon menő gyurmákkal. Nem ragadnak, nem kell tizenötször kezet mosni utánuk, hogy levakard magadról azt az éles zsírszagot, és használata után nyugodtan tapicskolhatsz mindenfelé anélkül, hogy végignyomdáznád az egész kerületet. Szóval, nemcsak a boltban találtam meg a legtutibbat, hanem a konyhában is. Ugyanis rábukkantam egy receptre, ami alapján elkészítettem egy nagyon könnyed kis gyurmácskát, íme!

Hozzávalók:

A méricskéléshez ugyanazt a bögrét használtam.

• 1 bögre búza finomliszt
• 1/3 bögre só
• 1 zacskó sütőpor
• 1 bögre víz
• kb. 1 evőkanál napraforgóolaj

Az elkészítése pedig pofonegyszerű. Először összeöntöttem a száraz anyagokat egy lábasban, majd beleöntöttem a folyékonyakat, és kevertem rajta egyet-kettőt.

Ezután „tűzre” tettem, és folyamatosan kevergetve pár perc alatt egy jó kis masszává össze is állt. Miután annyira kíváncsi voltam, milyen lett, csak egy picit hagytam hűlni, majd össze-vissza tapogattam. Nagyon jó állagú, könnyen formálható kis gyurmácska lett. És ami a legizgatóbb az egész műveletben, az az, hogy úgy színezed, ahogy akarod. Van, aki üdítőitalport kever bele, van, aki az ételfestékekre esküszik, de simán mehetnek bele akár fűszerek is. Én például fahéjjal készítettem barnát. Hú, de illatos! :) Zacskóba tettem, úgy tűnik, 1-2 hétig bírja a "gyűrődést".

Amúgy találkoztam olyan recepttel is, amelyben a tartósításhoz citromsavat ajánlottak, de óvatosságból inkább kihagytam belőle. Az áll ugyanis a gyógyszertári csomagoláson, hogy kerülni kell a bőrrel való érintkezést. A gyurmát meg ugye nem azért készíteném, hogy messziről nézegessük Lölővel. (Amúgy nem vagyok paramami!)