Reszkess, apa, a lányod talpig Nő!
Amikor megláttam Lölőt, hogy a nagymamitól kapott csajos táskából előveszi a játékrúzst és a szájára „keni”, azt hittem, elájulok! Tényleg nem emlékszem arra, hogy valaha látott-e már engem rúzsozni. Talán egyszer…
Lölő dezodorálja is magát. Istenem, ha látnád azt az édes mozdulatot! :)
Óóó, és fésülködik is, majd a kefét a kistáskájába teszi. Ezer százalék, hogy sosem tettem fésűt a táskámba, szóval, fogalmam sincs, ez éppen honnan jött…
Amúgy amióta érdeklik a táskák, csak a karján fityegtetve hordja. Én még ilyet nem láttam, komolyan mondom!
Azonnal kiszúrja például azt is, ha új lakk van a körmömön. És illeg-billeg, forog, kacag, pózol a tükörben. Jó, itt hisztizik is újabban, gondolom, próbálgatja, hogy lesz a leghatásosabb.
A cipőpróbálgatás nem mindennapos tevékenység, hanem kb. „mindenórás”. Anélkül nem telhet el 60 perc, hogy végig ne próbálná a család lábbelijeit. (Az más kérdés, hogy ettől néha olyan ideges lesz, hogy csak ölelésekkel tudom megnyugtatni.) :)
Jaj-jaj, Apucika, neked annyi! :)
Nem tudok rajzolni. Annyira nem tudok rajzolni, hogy már most zavarba jövök, ha egyszer Lölő arra kér majd, firkáljak neki egy kutyát vagy egy bocit. Van kiút a tehetségtelenségből? Vagy inkább állítsam azt, hogy én tulajdonképpen egy alternatív művész vagyok?
Fotók: barizsuzsi
Oldalak
