Anya cuki, de apa, hát, ő még cukibb!

Anya kirakózik, apa is, de ő a puzzle-darabokkal még varázsolni is tud. Anya a habtapit azért fekteti a földre, hogy kis csemetéje fel ne fázzon, apa is, de ő még bunkert is tud belőle építeni. Anya cuki, apa is, de ő azért mindennél cukibb.

„Adva van” egy apa: a tökéletes, a legszuperebb, a legcsodálatosabb. Ő az én férjem, a tökéletes, a legszuperebb, a legcsodálatosabb. Még akkor is ezt gondolom, ha a szemem láttára csajozott be. Láttam ennek az igazi, nagybetűs szerelemnek a kibontakozását, láttam minden érintést, simogatást, hallottam a becéző szavakat és elcsíptem minden puszit. Lehetnék marha féltékeny, toporzékolhatnék is, jeleneteket is rendezhetnék. De minek?! Ez a szerelem tényleg csodás! Igazi. Nem ellenkezhetem. Nem akarok ellenkezni, még akkor sem, ha néha kb. nekem kell tartanom a gyertyát. Jó, bevallom most már: imádom ezt az apa-lánya szerelmet! :)

Szó sincs rá, mennyire szeretik egymást!

Szóval, remek kis napjaim vannak, arról nem is beszélve, nekik milyen boldogok a napjaik, amikor együtt vannak. Figyelj, ez már túlmutat azon a bizonyos 10 „csak apa tudja” dolgon, amit korábban fogalmaztam meg: most már szavak sincsenek arra, mit jelentenek egymásnak! Bár most visszatértek Lölő pusziosztási szokásai, úgyhogy egy szavam sem lehet, néhány hete viszont még „küzdenem kellett” egy-egy lopott csókért. Apának nem annyira. Apa hazatérését ováció fogadja, az én hazatérésem a legtermészetesebb dolog a világon. Igaz, én nem is építek bunkert a szoba közepére, nem bújok bele egy kétméteres kukacba sem, én csak csinálom a hülye napi rutint és még gyümölcslevest is főzök, amivel amúgy nem kéne fáradnom, mert tök gáz.