Pakolj, ha bírsz! - avagy így készülünk a családi nyaralásra

Hurrá, újra nyaralunk! Idén nem kapkodunk, idén inkább pakolászás közben zoknikkal kergetőzünk, kemény munkával összeállított listát keresünk, majd találunk meg összefirkálva a szennyestartóban. Mert idén is kell a lista utazás előtt, sőt, még inkább kell a lista, mert anya feje nem káptalan.

Azzal nyugtatom magam, hogy tavaly azért voltam annyira szétcsúszva az első nyaralásunk előtt, mert Lölő még csak alig 2 hónapos volt. Teljesen új volt a helyzet, mármint az a helyzet, hogy a családi nyaralás immár azért családi, mert a férjem most már apuka, én meg anyuka, Lölő meg egy csemete, a mi csemeténk. Ebben az új szituációban pedig minden más: nem érdekel többek között az, hogy magadnak mit tettél a táskába (egyáltalán tettél-e bele valamit), de nem foglalkozol azzal sem feltétlenül, hogy magadnak csomagoltál-e például fogkefét (nyugi, csomagoltam!). Szóval, tényleg minden Lölő körül forgott, ahogyan azóta is minden amúgy. De azért a készülődés most már egy kicsit lazábban ment. Talán azért, mert rutinosabb is lettem ez alatt a bő 17 hónap alatt, plusz nagyjából Lölő egész ruhásszekrényét magunkkal vittük, úgyhogy meglepett volna, ha valami kimarad. (De erről majd később…)

Lista nélkül sehova!

A tavalyi nyaralásunkkal kapcsolatban azonban egy valamihez most is ragaszkodtam, ez pedig nem más, mint a lista. Könyvet még az életben nem írtam – szerkeszteni viszont már volt szerencsém néhányat, szóval, gondolom, milyen nagy meló lehet –, de úgy tudom elképzelni, körülbelül akkora levegőt vesz az író a nagy mű megalkotásának a kezdetekor, mint amekkorát én veszek, amikor leülök összeállítani a listát. Tudod, olyan listát, amiben részletesen felsorolod, hogy a csemetédnek mindent be kell pakolni, magadnak meg semmit.