Pakolj, ha bírsz! - avagy így készülünk a családi nyaralásra

Így ír anya

Nyaralás előtt úgy egy héttel általában annyira belelkesülök, hogy nekiülök az én nagy művemnek (annyit beszélek, hogy esküszöm, kiadok egy könyvet a vakációs listámról). Az első, amit leírok egy A4-es papír tetejére az, hogy Lölő. És miután teljesen tisztában vagyok azzal, hogy durva felsorolás következik, ezért össze-vissza rácsozom az oldalt, hogy csoportosítva lássam a dolgokat. Persze pár perc után már annyira átláthatatlan és bonyolult a rendszerem, hogy kezdem elölről. Tehát: Lölő. Aztán másfelé futó rácsvonalak. Odáig amúgy egyszer már eljutottam, hogy Excel-táblába írtam a listámat, de annyira megijedtem magamtól, hogy inkább töröltem. Meg nincs is annyi időm, hogy pirossal emeljem ki a bepakolandó játékokat, kékkel a ruhaneműket, zölddel meg az elsősegélycuccokat. Máshogy meg semmi értelme. Vagy precízen, szépen, színesen, vagy sehogy! (Most egyébként megint megijedtem magamtól.)

Szóval, maradok a papírnál, az időgazdálkodás miatt is hasznosabb, meg legalább nem őrülök bele a precízkedésbe (hanem másba).

Tehát, amikor végre eljutok odáig, hogy a lista első elemét papírra vetem, viszonylag sok idő eltelik. De aztán megy a felsorolás, mint a karikacsapás. Tényleg rendszerezni szoktam a dolgokat: ruhák, tisztálkodószerek, elsősegélycsomag, játékok, egyéb, amelyben egyébként további kategóriák vannak (szóval, itt lehet a táblázat rácsozásánál elhasalni). De most nem is az a lényeg, hanem az, hogy a lista elkészülésének azért hagyok időt. Első lendületemben leírok minden fontosat, ami eszembe jut, aztán jól látható helyre teszem, hogyha jön az ihlet, már egészítsem is ki a felsorolást. Így van az, hogy a listaírás akár egy hétig is eltart. De legalább nem marad ki semmi.

Látod-látod, mekkora meló ez?! A múltkor azon röhögtem, hogy az Országos Kéktúra teljes útvonalát hamarabb be lehet járni, mint ahogyan az én listám elkészül.