Gazdagnak lenni nem bűn – a szegénység pedig nem erény

Az emberi élet egyik központi témája a gazdagság-szegénység. Annyira fontos, hogy a spirituális utak is foglalkoznak vele. Mi a jobb a lelki fejlődés szempontjából? Hogyan viszonyuljunk ehhez a kérdéshez, és az ezzel kapcsolatos vágyainkhoz? Lehet egyszerre vágyni Istenre és a jólétre is, vagy ezek kizárják egymást?

Kezdeti tapasztalatok a vagyonról, pénzről

Visszagondoltam egészen a gyerekkoromra, milyen hatások értek a pénzzel, jóléttel kapcsolatban? Természetesen én is mindig azt hallottam, erre sincs pénz, arra sincs pénz, és azt is, hogy a pénzt megszerezni nehéz. A szűk-ség tudata meghatározó volt.

Később megtapasztalhattam azt is, hogy egy spirituális utat követve milyen elvárások, szabályok, sőt komoly intelmek vannak ezzel kapcsolatban. Folyamatosan arra tréningeztek, hogy tartózkodjunk az anyagi javak gyűjtésétől, a pénztől, sőt magától az ezekhez kapcsolódó vágyaktól is, mert ezek mind bűnös dolgok, és eltávolítanak lelki célunktól.

Mivel ez a téma igen a fókuszban volt, önkéntelenül is elkezdtem ilyen szempontból figyelni az életet magam körül, hogy hogyan is működik ez valójában. Tényleg „istentelen”, vágyaitól elvakult, kapzsi ember mindenki, aki gazdag? Valóban reménytelen volna számukra a spirituális fejlődés? És ennek ellenkezője lenne igaz akkor a szegénységben élőkre? Az egyfajta szentség, vagy egy kedvező állapot a spirituális előrelépéshez?

Érdekes tapasztalatok kezdtek gyülekezni. Megismertem gazdag embereket, akik nemcsak nagyon kedvesek, jólelkűek voltak, de még spirituálisak is. Tanúja voltam, hogyan gondoskodnak maguk körül bárkiről, akinek szüksége volt rá. De ugyanígy figyeltem a szegény embereket is, vajon ők jobbak lennének? És megtapasztaltam, milyen keserűek, irigyek, kicsinyesek tudnak lenni. India szent földjén járva különösen otromba volt ez az élmény. Erőszakosan kéregettek – vagyis inkább követelőztek – és ha nem adtál, megátkoztak, vagy akár a zsebedbe nyúlva szedték el, amit tudtak… Nyilvánvalóan nem emelkedett spirituális érzések vezérelték őket az ősi templomok árnyékában. Egyre gyanúsabb lett tehát a szegénységre ösztönző tanítás hitelessége. Kezdtem úgy érezni, hogy nem itt van a kutya elásva, nem ez a lényegi kérdés a lelki fejlődés útján.

Lapozz a folytatásért!

Fotó: famemagazine.co.uk