Nem csak mosni kell a rizst – A profi séfek szerint ezért tapad össze hamar, és lesz nagyon ragacsos

Rizst rengetegen csinálnak otthon, de nem árt hallgatni a profi séfek tanácsaira, hogy tökéletes legyen a végeredmény.
Ennek az alapanyagnak nem áll jól, ha nem pergős
A kutatók többsége egyetért abban, hogy a növény termesztése Kínában kezdődött. A Jangce folyó völgyében már Krisztus előtt 7000 körül is termesztették, és innen terjedt el fokozatosan Délkelet-Ázsiába, majd Indiába. A rizs nemcsak élelmiszer volt, hanem kulturális szimbólum is: a bőség, a termékenység és a jólét jelképe. A növény termesztése rendkívül munkaigényes, ugyanakkor nagy hozamú, ezért a sűrűn lakott ázsiai régiókban gyorsan nélkülözhetetlenné vált. Európába a kereskedelmi útvonalakon keresztül jutott el, először a Közel-Keletre, majd a mediterrán térségbe. A görögök és a rómaiak már ismerték, de nem vált alapélelmiszerré, inkább gyógynövényként vagy különleges fogások alapanyagaként tekintettek rá.
Magyarországra a rizs jóval később érkezett, és sokáig egzotikus alapanyagnak számított. A középkorban még ritkaságnak számított, és elsősorban a főúri konyhákban fordult elő, ahol különleges fogásokhoz használták. A szélesebb körű elterjedésére a 18–19. századig kellett várni, amikor a kereskedelem fejlődése és a mezőgazdasági technológiák változása lehetővé tette, hogy a rizs nagyobb mennyiségben jusson el a magyar piacokra.
A 20. század közepére pedig már teljesen beépült a mindennapi étkezésbe, különösen a húsételek mellé kínált köretek között. A magyar konyha hagyományosan burgonyára és tésztára épült, de a rizs fokozatosan átvette a helyét bizonyos fogásoknál, és mára a leggyakrabban fogyasztott köretek egyikévé vált.
A profi séfek szerint a rizs főzésének legnagyobb kihívása éppen az, hogy egyszerűnek tűnik. A végeredmény azonban inkább ragacsos lesz, mint pergős, és így az íze sem annyira élvezhető az állaga miatt. Mire kell figyelni a profi séfek szerint, azt a galériánkban megmutatjuk!






























