Megrázó fotókon a nők megdöbbentő sorsa

Irina Popova – Egy másik család (2008-2009)
Ugyan az első képelemzésemkor azt írtam, hogy a nyertesé volt a legsokkolóbb fotóesszé, de azt kell mondjam, hogy az orosz származású újságíró - aki maga készítette ehhez a fotóillusztrációit – bizonyos értelemben túltett a győztes impulzusain. Ugyan nem olyan sokrétű, mert mint írtam, a nyertes vetélytársaitól eltérően több felől hat, Irina egy sokkoló tényt ragadott meg, de az aztán valóban döbbenettel jár. Lilya életét követhetjük képek formájában, aki az anyaság örömeit élvezhette. A lány könnyed, lelkes, büszke, természetes, lenyűgöző megjelenéssel, megnyilvánulással. Leánya Anfisa angyalra hasonlító gyermek. Ez mind szép, már-már mesébe illő körülírás, azonban ez a jellemzés egy borzalmas közegben játszódik. Az éjszakai élet királynője, aki ilyen miliőben neveli kislányát. Ez időtájt járnak ki koldulni, hogy alkoholra fordítsák, valamint gondoskodó anyaként tejporra költi. Mondhatni botrányos életet éltek; orgiák, drogfüggőség, szélsőséges életstílus, mindezek ellenére szülőkként a gondoskodó érdemrendet kaphatnák meg. Szem előtt tartották a kicsit. Valahol ez a fotókon is látszik, bár bevallom, első látásra elég nehezen hittem el, hiszen eleinte egy feslett nő képét alakította ki magáról, egy felelőtlen tinik. Nem csoda, hogy felháborodást szított, többen indítványozták, hogy vegyék el tőlük a gyereket, mert úgy vélték – a fotók alapján - , hogy nincs jó sora a babának. Valahol érthető, a képek többnyire az éjszakában készültek, kompromittáló szituációk közepette, rémisztő volt ott látni egy csecsemőt. A küllemükről nem beszélve, lázadó, színes-öltözetű fiatalok pózoltak a kameráknak. A mostoha miliő mellett felfigyeltem egy képre, ami a lány elnyomására következtehetünk; Lilya szopja a barátja ujját - ez maga a kép címe is, drámai, miképp veti magát alá párja akaratának. Radikális létforma ez, diszharmonikus kettósség, az már bizonyos, összeférhetetlenséggel találkozhatunk, mégis eképp él a pár. Feszültségkeltésre abszolút alkalmas sorozat.

Szinopszis
Irina Popova egy szórakozóhely előtt találkozott Lilyával. Barátjával, Pashával élt, egy agresszív drogfüggővel, szobájuk inkább hasonlított egy cyber-punk klubbra, mint otthonra. Zárt függöny mögött éltek, csak éjjel jártak ki. Mára Lilya eltűnt, Pasha minimálbéres állásban dolgozik, hogy elláthassa kislányát, óvodába is jár. Egészségesnek, normálisnak tűnő gyermek, csak a szemei árulkodnak arról, hogy ő már többet látott, mint mások.

Misha Friedman – Tuberkulózis a volt Szovjetunióban élő nők között (2008-2011)
A moldovai dokumentarista fotográfus helyszíne egy kórház, ezen kívül a mindmáig halálos tuberkulózis melegágya a volt Szovjetunió. Ábrázolásának középpontjában azok a megbélyegzett nők állnak, akik ebben szenvednek a nem megfelelő védekezés-, vagy a drogozáskor közös tű használata által. Alapvetően elkerülhető betegségről van szó, csakhogy a halálozást az említett megbélyegzés, kirekesztettség tetézi, aminek következtében nem megfelelően látják el a betegeket. Valahol nem meglepő, mert a kórházak sem tűntek a képeken korszerűnek, mi több, inkább vágnám rá, hogy börtön, mintsem kórház, nem épp humánközpontú. A homályos, töredezett fényviszonyok is ezt a rezignált, rabosított hangulatot evokálja, ezért is megtévesztő a helyszín. Talán az a minimális sejtetés van segítségünkre, amit a kontraszt ad nekünk, a fehér részek már-már a tisztaságot tükrözik, a fertőtlenséget. Ez már inkább egy kórház jellemzője. A képeken még egy lényegi részt láthatunk, kivételesen nem személyt ábrázol, azonban személy, illetve személyek adatait tartalmazza, közvetetten tehát mégis csak az egyén áll a lencsevégben; dossziék. Nem tükröz ugyan semmilyen érzelmet a képen látható megtört, megfáradt nőkkel szemben, mégis páratlan mód megrázkódtat, a dossziéhalmaz bizarr módon sejtet rosszat – ha összevetjük a dossziék számával a képen megjelenő nők számával, nagy a különbség a mappák javára; vélhetően többen elhunytak.

Szinopszis
A munkanélküliség magas, a legtöbb fiatal szabadidejében drogozik, nem védekeznek szex közben. Sokan válnak HIV-pozitívvá, és halnak meg tuberkulózisban. Legtöbben azt sem tudják, hogy betegek, csak amikor már túl késő. A történet 2008-ban kezdődött, egy csecsenföldi megbízás kapcsán az Orvosok Határok Nélkül szervezettel, majd hamarosan sokkal nagyobb projektté nőtte ki magát, magába foglalva számos országot, tucatnyi kórházat és klinikát, valamint orvosok és betegek százait.