Lifestyle

„De, Anyaaa, mindennel le vagyunk maradva!”

Egy pillanatra elszégyelltem magam. Aztán gyorsan felháborodtam, mert nagyon kényelmetlen volt belátni a gyerekem előtt, hogy igaza van. Az adventi koszorút csak hétfőn guberáltam elő. Leporolgattam, megigazgattam a masnikat rajta és kedden végre eszembe jutott új gyertyákat venni rá – így vasárnap csak egy mécsest gyújtottunk. Szerencsére nem használtam ki a (viszont)felháborodásomat egy fejmosásra, hogy „Tudod te, mennyi dolgom volt?!” „Majd megtudod, ha felnőtt leszel...!”, meg jöhettem volna a pénzzel is, hiszen első blikkre egészen úgy tűnt, mintha a gyerekem éppen számon kérné rajtam, hogy miért nem vettem meg neki az adventi csokis naptárt.

Szülőségünk bölcsessége: ne csak nézz, hanem láss. Ne csak azt nézzük – halljuk –, amit a gyerek csinál vagy mond, hanem amit ki akar fejezni általa. Mert a „csomagolás”, ahogy megfogalmaz valamit, a hanglejtése, hanghordozása vagy éppen egy gesztusa legtöbb esetben másolás eredménye. A környezetétől tanulta. Ráadásul eleinte nem mindig „használja” jól, megfelelő kontextusban a felvett mintát. Éppen ezért sokszor nincs tisztában azzal sem, hogy amit éppen mond, annak milyen hatása lesz ahhoz képest, amit szeretett volna kifejezni vele. (Hjajj hány felnőtt van ezzel ugyanígy!)

FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról

Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.

A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.

„Biztos ezt akartad mondani?”

Ez egy hasznos kérdés a nagy levegő után, ha a gyerekünk olyan hangsúllyal mondott valamit, amit nem tartunk helyénvalónak. Legyen az bántó, számonkérő, lekezelő, lekicsinylő. (Vajon ezeket kitől tanulhatta?!) Többet érünk a pontosítás lehetőségének megadásával, mintha egyből az orrára koppintanánk. Ne felejtsük, nem biztos, hogy ő úgy értette, ahogyan az hangzott! Persze azt mindenképpen mondjuk el, hogy milyen érzést keltett bennünk, hiszen ez a visszajelzés – a szociális nevelés – lényege. Elmondom, hogy bennem milyen érzést keltett a megnyilvánulása és mit üzent a viselkedése: „Ahogy mondtad, az nekem bántó volt. Mintha leszidtál volna, hogy elfelejtettem kalendáriumot venni. Biztos ezt szeretted volna?” Nem ezt szerette volna, mert tudja, hogy ajándékot nem lehet követelni, elgondolkodott hát, hogy hogyan mondja másként, hogy irtó csalódott lett hirtelen. Máskor ilyenkor már ott szokott lógni a szobája falán az adventi naptár arra várva, hogy elsején kinyithassa egy ablakocskáját. Megijedt, hogy idén talán elmarad. Kisiskolás gyerektől bőven elvárható már, hogy ezeket verbalizálni tudja – ahogy kisiskolás gyerek szülőjétől, hogy képes legyen fogadni: „Teljesen megértelek, és sajnálom, hogy idén nem készültem el mindennel időben, ahogy szoktunk. Tudod, ahogy most jobban belegondoltam, tulajdonképpen örülök neki, hogy így ragaszkodsz a karácsonyi hagyományainkhoz. Megígérem, hogy nem fog semmi elmaradni, amit szeretnél.”

femanyu karácsony adventi kalendárium illusztráció

Késve, de nem elmulasztva

Lefekvés után még elnézegettem a testvéreim csodás adventi naptárairól készült fotókat. Egyikük még „elfezni” is fog idén. („Te meg egy nyomorult csokis kalendáriumot se vettél!”) Az egyik barátnőm idén bőrbarát tetkókat tett a dobozkákba és saját készítésű bonbonokat. A másik barátnőm meg csak „élményeket”, minden nap lesz valami külön kis programjuk a gyerekekkel. Miután lejátszódott a fejemben egy szórakoztató tragikomédia: „Minek ellenség, ha vannak anyuka barátnőid?” címmel..., megállapítottam, hogy valamit én is össze tudok hozni reggelre! Nem szorongásból. Megcsapott a lelkesedés szele, ahogy elképzeltem őket, hogyan készülődhettek, tervezgethették a meglepetéseket és hogy ez a mindennapi játék, meg figyelmesség egészen karácsonyig velük lesz. Hogy időbe telik? Persze, meg ki kell találni, ráadásul az utolsó utáni pillanatban marha kreatívnak kell lenni. Macera, meg nem odázhatom el a kis programjainkat, akkor azt végig kell csinálni! De hát a karácsonyi hangulat sem attól érkezik meg, hogy leülünk és várjuk. Hanem a félhomályban szöszmötöléstől, a karácsonyi dekorációk jellegzetes illatától, a konyhaasztalnál felvagdosott cetliktől meg az ötleteléstől, hogy mit is írjak rá? A hajnali sötétben gyúlt színes fényfüzértől a párás ablak előtt. És az álomból ébredő tekintet csillanásától, ahogy odavetül: „Anya, mik azok ott?”

Láthatóan nehéz helyzetben vannak a mai szülők, mert a „kütyüket” azzal az ígérettel engedtük be az életünkbe, hogy közelebb hoznak minket egymáshoz, megkönnyítik a kapcsolattartást, az információáramlást, „általuk kitárul a világ”. Mégis azt tapasztalhatjuk a mindennapokban, hogy inkább elszigetelnek egymástól. Akinek ott a kezében a telefon, játszik rajta, mesét néz vagy közösségi oldalon szörfözik, az valójában nincs ott. Elgondolkodtató az is, amikor a jelenlévőkkel szemben előnyt élvez az, aki telefonon keresztül lép kapcsolatba velünk. Hányszor szakítunk meg egy beszélgetést azzal, hogy „bocs, csörög a telefonom”? Állunk fel az asztaltól, mert az előszobában megszólalt a telefon? – még ha nem is indokolt. És ha mi ezt csináljuk felnőttként, mit várhatunk a gyerekeinktől?

Leadfotó: 123rf.com

Oldalak

Lifestyle
Lifestyle
Hogy mi minden lapulhat egy női táskában, arról órákon át lehetne anekdotázni, egy friss történet azonban minden korábbi képzeletet felülmúl.
Lifestyle
Hogy is van a mondás? Egy fecske nem csinál nyarat – de az első farsangi jelmezt kereső poszt képes lavinát elindítani az online szülői csoportokban. Például az egyik Wednesday-jelmezt kereső poszt...
Lifestyle
Majdnem megállt az 59 éves nő szíve, amikor a Facebook-on belefutott egy étterem reklámvideójába. A felvételen a kilenc éve elhunyt férje ült egy asztalnál.