Észre sem vesszük, hogy mindannyiunkkal megtörténik: tönkreteszi a hormonrendszerünket és meddővé tesz az endokrin környezetszennyezés
Sajnálatos módon egyre több nőt és férfit érint a meddőség problémája kortól függetlenül, a statisztikák folyamatosan romlanak. Nekik általában valamilyen orvosi segítségre van szükségük, ám sokan tapasztalják, hogy még a legkülönfélébb és legkorszerűbb eljárások, kezelések ellenére sem sikerül a hölgyeknek teherbe esniük, vagy ha sikerül is a teherbeesés, végül nem jutnak el a gyermekáldásig. A becslések szerint Magyarországon mintegy 300.000 meddő pár él, a meddőség okozója pedig elsősorban az endokrin környezetszennyezés és az ennek következtében kialakuló hormonháztartási problémák. A téma nemzetközileg is elismert szaktekintélyének, Dr. Tűű László belgyógyász-endokrinológusnak a vezetésével alapított EndoCare Intézet 2017-ben nyitotta meg kapuit, hogy teljeskörű és megbízható orvosi kezelést nyújtson a hozzájuk forduló pácienseknek. A jelenségről az orvosigazgatóval, illetve az Intézet társtulajdonosával, Márkus Zsolttal beszélgettünk.
Zsolt, először Önhöz fordulok, mint az Intézet társtulajdonosához, hogy átfogó keretet adjunk a kérdéskörnek. Miért vélte úgy, hogy ezzel a jelenséggel, az endokrin környezetszennyezéssel, foglalkozni kell?
Márkus Zsolt: A Veresi Paradicsom tulajdonosaként kerültem kapcsolatba a problémával, ott a zöldségek, feldolgozott élelmiszerek vegyszerterhelésére vonatkozóan végeztünk méréseket, elsősorban persze ennek áttételes, az emberi egészségre gyakorolt hatására voltunk kíváncsiak. Ott találkoztam először az endokrin dizruptorokkal (endokrin dizruptor: olyan természetes vagy mesterséges vegyület ill. molekula, amely alkalmas a hormonrendszer megbetegítésére/megzavarására, a legtöbb esetben úgy, hogy azt a szervezet – tévesen - hormonként azonosítja), ott szembesültem a ténnyel, hogy rengeteg, a mezőgazdaságban használt növényvédőszer viselkedik endokrin dizruptorként. Így ismerkedtem meg az endokrin környezetszennyezés fogalmával is, és a kutatás egyik mellékszálaként, egy véletlennek köszönhetően találkoztam Dr. Tűű Lászlóval, az EndoCare orvosigazgatójával. Aztán ahogyan egyre mélyebbre ástam a témában, úgy tárult fel előttem a probléma nagysága és bonyolultsága és vált világossá, hogy van teendőm ezen a területen.
Dr. Tűű László: Az EndoCare jogelődje tulajdonképpen egészen messzire nyúlik vissza: 2005-ben alapítottuk az első ilyen klinikát. Én a 2000-es évek elején kezdtem el foglalkozni azzal, hogy a hormonális vezérlés, az endokrinológia és az anyagcsere-betegségek hogyan függenek össze, és milyen módon befolyásolják a termékenységet. Akkor még kevesen foglalkoztak a reprodukciós problémák endokrinológiai vonatkozásaival, bár már akkoriban is láttunk fiatal lányoknál PCO-szindrómát, cikluszavarokat. A páciensek száma folyamatosan nőtt, és ezzel együtt az erről való gondolkodás is megváltozott: körülbelül 10-15 év múlva jutottunk el oda, hogy már nem cikluszavarról, hanem termékenységi zavarról beszélünk, emellett a kérdéskör része lett a petefészek funkcióinak csökkenése, a petefészek korai kimerülése. Hogy rendszerszinten legyünk képesek a téma elemzésére, több új, eddig Magyarországon nem igazán vizsgált betegséget is ebbe a sorba állítottunk: az ijesztően nagy számban előforduló autoimmun pajzsmirigy betegségeket és a drasztikusan romló férfi termékenységet.
Utóbbival kapcsolatban nem sok információ áll a rendelkezésünkre. Mi okozza ezt?
T. L.: A jelenlegi legpontosabb számaink erre vonatkozóan, hogy évente 1,4 százalékkal romlik a férfi termékenység, ez egy elkeserítő adat. A férfi termékenység kevésbé felderített mint a női, gyakorlatilag nem is foglalkoznak vele. A WHO adminisztratív módszerekkel kezelte a gondot: a romló eredményekhez igazították a normál értéktáblákat, tisztességes, átfogó vizsgálatok, gyökérok-elemzések azonban alig készültek, pedig körülbelül ugyanott kell keresgélnünk, ahol a nők esetében. Káros környezeti hatásokról van szó, amikben a vegyszerterhelés, illetve az élelmiszeripari változtatások mind szerepelnek, ami miatt a humán belső szabályozási rendszer hamis információkat kap. A hormonális vezérlés egyik fő „hibája”, hogy nincs semmilyen közvetlen összeköttetés az irányító szerv és az irányított szervek vagy szövetek között, csak a vérben utazó hírvivő anyagok, azaz hormonok útján zajlik a kommunikáció. Itt tudnak belépni az endokrin dizruptorok, sokféle hatásmechanizmussal: a vérbe kerülve a szervezet hormonként azonosíthatja őket, így adva hamis parancsokat a szerveknek. Endokrin dizruptor az a molekula is, amelyik egy valós parancsot szállító hormont köt meg a vérben, így akadályozva a szervezet hormonális irányítását. De nem csak a reprodukciónál vannak súlyos gondok: a zsírszövet felhalmozása a szervezetünk vezérlése által jogosan kiadott parancs is lehet, persze egy endokrin dizruptor is kiadhatja/szállíthatja ezt a parancsot - tévesen. Lényegében ez az, amit úgy hívunk: hormonális alapú elhízás, ami aztán öngerjesztő folyamattá válik.
M. Zs.: Magyarországon, de általában a nyugat-európai kultúrákban, patriarchális rendszerben gondolkodunk, emiatt pedig tévesen a meddőséget női problémának tekintjük. Mert hát ki lenne a hibás…, a nő az, aki nem tud szülni. Ehhez képest a valóság az, hogy ugyanannyi nemzőképtelen férfi van, mint meddő nő. A hölgyek persze előbb szembesülnek a problémával, hiszen rendszeresen járnak nőgyógyászhoz és tapasztalnak tüneteket: a ciklusuk jelzi, ha probléma van. A férfi oldaláról nincsenek nyilvánvaló tünetek, ez nagy meglepetéseket okozhat… és okoz is. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy általában a hölgy akár évekig is járja a különféle rendelőket, mire a pár férfitagja is bekapcsolódik a folyamatba és elmegy egy kivizsgálásra.
Mi az a pont, amikor egy nőnek gyanakodnia kell és érdemes Önöket felkeresnie? Amikor már sokadik próbálkozásra sem jön össze a kisbaba, vagy a cikluszavaron túl is lehetnek árulkodó jelek?
T. L.: Mai ismereteink szerint leginkább még a húszas életévekben, de legkésőbb a harmincas évek elején kellene szűrni arra, hogy a termékenységi mutatók minden tekintetben rendben vannak-e. Ekkor már mérhető az összes olyan paraméter, ami jellemzi a peteérést, kalkulálható, hogy a petefészek kapacitása meddig fog kitartani. Vannak olyan hormonok, amik nagyon gyorsan és pontosan, nagyon jól jelzik azt, hogy az adott egyénnek rendben van-e a hormonháztartása. Ha van egészséges hormonális vezérlés, akkor peteérés, tűszőrepedés és progeszteron-emelkedés is lesz a vérben.
M.Zs.: Jelentős adatgyűjtési, adatelemzési feladataink vannak még ezen a területen és teljes mértékben indokolt az egyéb iparágakban már bevált módszerek átvétele. Az orvostudomány fejlesztési irányai szükségszerűen illeszkednek az általános trendekbe, az öntanuló algoritmusok alkalmazása, a big data elemzések, a korrelációanalízisek itt is meghatározzák majd ez elkövetkező néhány évet. Aztán persze ezt nekünk kell majd a páciensek számára a mindennapokban használható megoldásokká alakítani.
T. L.: Fontos, hogy széles körben tudatosítsuk: a ciklus jelenléte egy egészségjel. A ciklusnak jól kell működnie – a nem jól működő ciklus „rendbetétele” fogamzásgátlóval önmagában egy elfogadhatatlan módszer. Minden cikluszavart komolyan kell venni, fel kell tárni az okokat, tisztázni kell a gyógyítási lehetőségeket és elfelejteni a tüneti kezelést. A fogamzásgátlás egy hormonális nehéztüzérség, megvan a maga helye és szerepe az orvosi gyakorlatban, de a ciklus „helyreállítása” csak ennek alkalmazásával bizonyosan helytelen.
M.Zs.: Az orvosi körökben - tisztelet a kivételnek - sajnos elterjedt, hogy ha valami gond van, akkor „úthengerrel” oldják meg a problémát. A hölgy kap fogamzásgátlót, rendbejön a ciklus, mindenki megnyugszik, látszólag nincs probléma. A fogamzásgátlók szedése eltakarja a problémákat, nem a gyökérokot kezeljük, nem szűrést csinálunk, nem megoldásokat keresünk. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy romlik a reprodukciós ráta (teljes termékenységi arányszám), eltolódik a korfa, eltűnik a munkaképes korú lakosság, ami gazdasági nehézségekhez vezet, de én magam nem csak a gazdasági problémáktól tartok. El tudunk képzelni egy olyan civilizációt, ahol a lakosság nagy részének - bár szeretett volna - nem lett gyermeke? Nem tudta megvalósítani a legnagyobb álmát - és még csak nem is a saját hibájából! Generációkon átívelő távlatok nélkül nem létezik morálisan életképes társadalom.
Mit lehetne tenni ez ellen?
T.L.: Fontos lenne a reprodukciós képesség vizsgálata, az, hogy ugyanúgy a szűrőprogram része legyen, mint mondjuk az anyagcsereszűrés vagy a pajzsmirigy-szűrés. Nagy segítség lenne, ha ennek ismeretében dönthetne arról egy nő, meddig szeretne csak a karrierjére összpontosítani, és mikor helyezi át a hangsúlyt a családalapításra. Adhatnánk egy eszközt a hölgyek kezébe az életük tervezéséhez.
M. Zs.: Az is elengedhetetlen, hogy az orvosszakmai megfontolásokon túlmenően ez az eszköz a modern kor társadalmi követelményeinek is megfeleljen, mi például egy applikációban gondolkozunk.
Önök szerint mi a hormonháztartási problémák felderítésének egyik legnagyobb problematikája napjainkban?
M. Zs.: Ha a magyar számokat nézzük: több millió hormonbeteg, ezzel szemben néhány száz endokrinológus van. Nyilvánvaló, hogy ilyen arányok mellett klasszikus orvos-beteg találkozókkal lehetetlen kezelni a helyzetet, kezdenünk kell valamit a megelőzéssel, a meglevő tudás intézményesítésével, az orvosi diagnosztika megkönnyítésével. Át kell adni az alapismereteket, tájékoztatni kell a társadalmat magáról az alapproblémáról: arról, hogy az endokrin környezetszennyezés létezik, hogy az általunk teremtett művi világban olyan anyagokkal vettük körbe magunkat, amik megbetegíthetnek és meddővé tesznek minket.
Pontosan milyen hatással van a szervezetünkre az endokrin környezetszennyezés? Mit kell tudni róla?
T. L.: Az endokrin környezetszennyezés az endokrin dizruptorok környezetünkbe, táplálékláncunkba kerülését jelenti. A jelenség leírásakor muszáj kényszerű egyszerűsítésekkel élnem, de lényegében a következőről van szó: az endokrin dizruptorok olyan kémiai anyagok, amik hasonlóak a hormonjaikhoz. Kötődni tudnak a hormonreceptorokhoz, „becsapják” a szervezetünket, olyanok, mintha hormonok lennének, de nem azok: hamis vezérlési parancsokat adnak a szerveinknek. Vannak olyan anyagok is, amik a receptorokhoz kötődnek, de nem aktiválják azt (vagyis gátolják, hogy a hormon kötődni és hatni tudjon), ezzel felfüggesztik a hatást. De van olyan dizruptor is, ami csak megköti és inaktiválja a hormonokat a vérben. Szóval minden vegyületet, ami a hormonrendszer működését valamilyen hatásmechanizmussal megzavarja, endokrin dizruptornak nevezünk.
M.Zs.: A tudásunk messze nem teljes, hetente azonosítanak be újabb vegyületeket, és a legnagyobb gond, hogy a mindennapi életünkben nem tudjuk elkerülni őket. Érkezhetnek fertőtlenítőszerekből, műanyag palackokból, ételek csomagolásából, a zöldségeken lévő növényvédőszerekből, kozmetikumokból, de akár egyszerűen a műanyag vízvezetékből is. Pár ezer ilyen vegyületet tartunk most számon. A jogalkotás nehézkes, ezen anyagok visszaszorítása komoly lobbiérdekeket sért, eddig annyit értünk el, hogy például a biszfenolt húsz év huzavona után kivették a műanyag cumisüvegből és a gyerekjátékokból, néhány másik vegyületnél pedig rögzítettek határértékeket.
Hogyan kellene változtatni az életmódunkon, étkezési szokásainkon, hogy csökkentsük az endokrin dizruptorok által okozott terhelést?
T.L.: A műanyag használata az élelmiszeriparban rendkívül veszélyes, különösen akkor, ha hő- vagy UV sugárzás éri, elterjedt, de rossz szokás a műanyag edényben való melegítés a mikrohullámú sütőben. Komoly problémát jelentenek az állattenyésztésben a hozam növelésére (pl. hús, tej) használt hormonok és gyógyszerek mert ezek bomlástermékei belekerülnek az ételeinkbe. Felelős a betegségekért a növényi ösztrogéneket is tartalmazó ételek túlzott fogyasztása, a parabént tartalmazó kozmetikumok használata. Társadalmi szinten, ami gyorsan és viszonylag olcsón megoldható lenne - így talán van realitása is - a fel nem használt gyógyszerek rendszeres és ingyenes begyűjtése. Az, hogy ezek ingyenesen leadhatók a gyógyszertárakban, nem elegendő.
M.Zs.: Nemsokára kint lesz a weboldalunkon egy hosszú lista ezekről az anyagokról, és most azon dolgozunk, hogy ezeket le tudjuk fordítani a laikusok számára is, hogy a hétköznapi életben hasznosítható javaslatokat tudjuk adni. A pácienseink által követendő alapszintű sorvezetőink már megvannak, emellett ki fogunk rakni egy bővebb anyagot, mert egy átlagos állampolgár pl. nem tudja azt megmondani, hogy a légtechnikájában használt fertőtlenítőszer endokrin dizruptoroktól mentes-e vagy sem.
Mire számítson az, aki felkeresi Önöket? Mi a pontos folyamata a kivizsgálásnak?
M. Zs.: Akár már ismert a meddőségi probléma, akár csak tart tőle valaki, a folyamat mindenképpen egy nagyon alapos, teljeskörű kivizsgálással indul. Nálunk minden egy helyen diagnosztizálható, ez eltart kb. egy hónapig. Mivel reproduktív medicináról beszélünk, itt csak párokban tudunk gondolkodni, a női- és a férfioldali vizsgálat is lezajlik. Ezek után - ha nincs anatómiai eltérés - fel tudjuk ajánlani az úgynevezett Garantált Gyermek Programot, egy komplex és a várandósság létrehozására vonatkozóan garanciát is nyújtó eljárást. A Program részeként a páciensek minden szakterületről, minden szükséges vizsgálatot megkapnak, ami a gyermekáldáshoz szükséges (nőgyógyász és andrológus, belgyógyász, endokrinológus, biológus, radiológus, diabetológus, stb.) A klasszikus orvosi részterületek mellett azonban az endokrin dizruptorokra vonatkozó tanácsadás, a méltatlanul alábecsült fontosságú dietetikai tanácsadás, vagy éppen a pszichológusi segítség is része a Programnak. A Program min. 6 hónapig, maximum 2 évig tart és a célja a hormonháztartás rendbetétele (az. ún. reharmonizáció) után a természetes úton megvalósuló várandósság. Az összes meddőségi eset kb. 70 %-a ugyanis nem szervi, hanem hormonális eredetű.
T.L.: Ha pedig valakinek szervi problémája vagy krónikus betegsége lehetetlenné teszi a természetes megtermékenyülést, akkor az asszisztált reprodukció (mesterséges megtermékenyítés) felé irányítjuk. Azt már a kezdeti kivizsgálás után látjuk, hogy férfi vagy női oldalon van probléma, tudjuk, mennyi esélye van a spontán teherbeesésnek, vagy éppen a lombikprogramos vagy valamilyen más speciális eljárással elérhető sikernek. Ha pedig az a sajnálatos eset áll elő, hogy a gyermekáldás semmilyen módon nem lehetséges, akkor ezt is tisztességesen közöljük a párral.
M. Zs.: Vannak Magyarországon reprodukciós központok, meddőségi klinikák is - mi nem ezek vagyunk. Ezzel együtt a tevékenységünk fontos előkészítője a mesterséges megtermékenyítésnek, a hormonháztartás rendbetétele után az IVF eredményessége is több mint duplájára emelkedik.
Mi lenne a megoldás arra vonatkozóan, hogy ez a probléma minél több emberhez eljusson?
M. Zs.: A valóság már ránk törte az ajtót. Régóta tudjuk, hogy az emberi tevékenyég jelentős környezetszennyezéssel jár, a füstölő kémények, a szennyezett folyók jól látható példái ennek: így aztán könnyű volt meggyőzni az embereket a probléma létezéséről és súlyosságáról. Az endokrin környezetszennyezés viszont rejtett, az egészségünket leromboló láthatatlan vegyületek sokasága anyagcserezavarokat okoz, beteggé és bizony meddővé tesz minket, mindezt úgy, hogy a lakosság nagy része nem is tud róla.
T.L.: A hormonbetegséggel kezelt páciensek átlagéletkora folyamatosan csökken. Fiatal, sportos hölgyek és urak érkeznek hozzánk az Intézetbe azzal, hogy próbálkoztak, de „nem jött össze” a gyermek. A vizsgálatok során aztán kiderül, hogy romokban van a hormonháztartásuk, és ha valaha is gyermeket akarnak, sokat kell változtatni az életmódjukon. Persze eközben a gyermekvállalásra való felkészítés „mellékhatásaként” az általános egészségi állapotuk is helyreáll.
M. Zs.: 2023-ban tartotta az ötödik hivatalos konferenciát az Európai Bizottság az endokrin dizruptorokról. A probléma ismert, a jogalkotás viszont képtelen érvényesíteni a társadalmi összérdeket, és nem is lesz rá képes, csak akkor, ha a társadalom részéről is megjelenik ez az igény. Ha része lesz a közbeszédnek, a közgondolkodásnak az endokrin környezetszennyezés és a nagyközönség is megérti a probléma súlyát, akkor biztos vagyok benne, hogy a szükséges változások megtörténnek.
Bár a tünetek jelentéktelennek tűnhetnek, az orvosok szerint mégis érdemes odafigyelni rájuk.
Leadfotó: 123rf, fotók: Endocare
Oldalak
