Néhány gondolat az ünnepről

A pünkösd közeledtével eszembe jutott pár gondolat az ünnepekkel, egészen pontosan a vallással és a húsvéttal kapcsolatban.

Ünnepek

Stressz. Annak is, aki várja a vendégeket, annak is, aki vendégeskedni megy. Persze, nem mindenki látja így, mert biztos van olyan ember, aki végre az ünnepek alkalmával haza tud menni a szüleihez, vagy nagyszülőkhöz, esetleg összejön egy tágabb értelembe vett család és egy igazán jó kis pihenős-családozós-kajálós hétvége lesz. Van, aki csak a potyapia miatt, van, aki a gyerekek miatt örül ennek az egésznek.

És ha már gyerekek. Cáfolj meg, de az milyen dolog már, hogy húsvétkor a szerencsétlen kisfiúknak be kell tanulni valamilyen versikét, kötelező jelleggel el kell szavalniuk, hogy befújhassák a néniket vagy lányokat valamilyen pacsuri kölnivel. Tiszta para lehet egyes gyerekeknek… Vagy a lányoknak! Várni kell otthon a rokonokat, akik jószerivel már piásan (mély tisztelet a kivételnek!) állítanak be, elmondanak valamilyen vicces(kedő) versikét, és már csak “mer ez jó vicc” tízszer annyi büdös kölni spreckelnek a nőkre és lányaikra, akik már messziről is érezhetően “illatoznak”. Vagy csak az én fejemben él ez így? Nem tom… Asszem eltűnt a lényeg.

Persze biztosan vannak olyan gyerekek is, akik nagy izgalommal várják az egészet. A lányok nyilván a tojásfestés, díszítés, szép ruhák miatt, a kisfiúk meg az ajándékok végett...

Vannak olyan néptáncos ismerőseim (például az öcsém), akik hagyományőrzők lévén viseletbe öltöznek, felpattannak egy lovaskocsira (!) mindahányan, nyakukba veszik a várost és mindegyik néptáncos lányt felkeresve köszöntik a húsvétot. Ők szintén többnyire népviseletben várják a fiúkat, persze, szem előtt tartva azt, hogy olyan ruha legyen rajtuk, ami nem baj, ha vizes lesz. Mert ezek a fékomadták ugyan szép versekkel készülnek, de a locsolást nem valami kölnivel történik, de vödör hideg vízzel és/vagy szódásüveggel locsolják meg a lányokat. Nem mondom, persze a lányoknak ez elég stresszes lehet, hogy egy hagyományőrző ünneplésből csakhamar vizespólós mulatság lesz, mégis azt mondom, hogy ez legalább buli. :)

És mi is az a húsvét vagy böjt

A keresztény vallásokban egyértelműen Jézushoz köthető. Keresztre feszítése után (péntek), harmadnapra feltámadt (vasárnap) így győzelmet aratott a halál felett. Feltámadásával megváltotta minden ember bűnét.

Az én olvasatomban ez azt is jelenti, hogy ezzel arra tanította az embereket (akinek szeme van a látásra és füle a hallásra), hogy nincs miért félnünk! Van élet a halál után! Nem létezik a teljes megsemmisülés, hisz Isten, mivel saját képére teremtett bennünket, örök élettel áldott meg.

Időben korábbi zsidó vallási ünnep volt, méghozzá az egyiptomi fogságból való szabadulásé. A húsvét továbbá egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel.

A nagyböjt. Ez Krisztus keresztre feszítését megelőző 40 nap. Vannak, akik ezt nagyon komolyan veszik, és magukba fordulva sokat imádkoznak, meditálnak, tartózkodnak a hús evésétől esetleg valami komoly léböjtkúrát tartanak, megtisztulnak testileg és lelkileg.

Jómagam nemegyszer megtartottam már, legalábbis abban a szerény formában, hogy negyven napig nem ettem húst. Nem hiszed el, mert az elme első alkalommal egyszerűen nem bírja felfogni, elfogadni azt a tényt, hogy megvonnak tőle valamit, de elképesztően felszabadító érzés! Pár nap után azt éreztem, hogy szárnyalok! Könnyebbnek éreztem a testem, kevesebb alvással sokkal kipihentebb voltam és egy kis idő után egyáltalán nem hiányzott a hús. Ha meg kellene magyaráznom, hogy ez miért van, azt mondanám, hogy az az energia, ami a szervezetünkben arra kell, hogy lebontsa és megfelelően felhasználja a húst, felszabadul. Teljes egészében "a miénk lesz", és egyszerűen több erőnk van. Arról nem is beszélve, hogy a zöldségfélék magasabb rezonanciájú energiával rendelkeznek, így az egész testünk egy hatalmas energiabombává válik. Jobb a kedvünk, könnyebben hárítjuk el az akadályokat, jó ötleteink vannak, nagyobb a strapabíró képességünk, egyszerűen nem hatnak ránk a negatív energiák, mint a puffogás, rágódás, fikázás, vagyis a hétköznapi problémákat, amik normál esetben lehúznának minket, szinte észre sem vesszük.