Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű játék ilyen mély nyomot hagy bennem
Közel egy éve felkértek, hogy legyek egy játék hangja. Egy olyan játéknak, ami mondókákat és dalokat ont magából, ha kell, ha nem. Én meg örömmel belevágtam, de akkor még nem tudtam, mit vállalok.
Nincs az a pénz, amivel a karácsony tökéletes lesz
Azt hiszem, a karácsony sokak számára nem a pihenésről, a családról, hanem sokkal inkább az idegeskedésről szól. Persze többnyire a jó szándék vezérel mindenit: az ünnepi vacsi tökéletes legyen, meglegyenek időben az ajándékok, mindenkinek megpróbálj megfelelni, így a legszebb, legmegfelelőbb meglepetést választ ki, de ha ránézel a pénztárcádra, rá kell ébredned, hogy bilibe lóg a kezed. Nincs az a pénz, amivel egy karácsonyt tökéletessé tudsz varázsolni. Ugyanis a karácsony (bár ez elég nagy közhely) nem is erről szól. Asszem ez nem a pénzen múlik.
Ha az interneten megrendelt tárgy nem érkezik meg a boltba, nem szállítják ki időben, viszont a bevásárlóközpontokban annyian vannak, hogy meg lehet őrülni, nincs parkolóhely, nincs elég türelem, elég emberség és nincs elég pénz... egyszóval, ebben a rohanó világban a karácsony előtti célegyenesben nagyon nehéz megtartani a jókedvünket.
Pár éve énekeltem egy dalt erről egy rajzfilmben:
Közhely vagy sem: a lényeg mégis a szeretet, a kedvesség, figyelmesség. De nem csak a család vagy barátok felé, hanem úgy általában mindenki felé. Nos, pont ez az, amit a minap megtapasztaltam.
Egy játék magyar hangja lettem
Lassan már egy éve, hogy felkértek egy szinkron munkára. Egy játéknak kellett a magyar hangja legyek. De amikor a felvételek készültek, még nem tudtam, hogy minek leszek a hangja. Annyit mondtak, hogy egy kis beszélő állatka, amin lesznek gombok, amiket ha megnyomsz, különféle dalok és mondókák szólalnak meg. Tudod olyan, amivel egy kisgyerek az idegösszeomlás szélére sodorja a szüleit, hiszen milliószor a köbön kell meghallgatni annak a nyavalyás kis játék állatkának az idióta dalait. Na, pont egy ilyennek lettem a hangja. Amikor készítettük a felvételeket, a párom még csak várandós volt. De azt már akkor is tudtuk, hogy ha Isten is úgy akarja, előbb vagy utóbb lesz egy 1 éves gyerekünk, akinek szeretnénk venni egy ilyen játékot, hiszen az milyen menő má’, hogy apa énekel a kis játék állatból.
Ezért aztán a gyártásvezetőnek (Jávor Barbara) igyekeztem időről időre különféle üzeneteket küldeni, hogy örülnék, ha kiderítené a játék márkáját, gyártóját vagy bármiféle infót, amin el tudok indulni. Mert ma már az internettel átszőtt világban egy igazi kis nyomozó tudsz lenni. Ha mondjuk megvan a gyártó, addig keresgetek a neten, amíg meg nem találom az a kis izét. De hosszú hónapokig semmi sem derült ki a titokzatos játékról. Nem csak a gyártó vagy a név, de még az sem, hogy mi az a nyomorult kis állat, aminek a hangomat adtam. Egy idő után baromi idegesítő volt, hogy senki nem tudott semmit. Ami valszeg annak volt köszönhető, hogy a gyártó megbízott egy céget, aki megbízott egy embert, aki felvette a kapcsolatot a magyar szinkronstúdióval (mert ha jól tudom, eredetileg nem magyar a termék), aki megbízott egy gyártásvezetőt, aki felhívott három embert, akik csináltak egy-egy castingot, akik közül én lettem a befutó… szóval utólag belátom, hogy eggyel bonyolultabb volt a dolog, mint ahogy én azt képzeltem. Nem csak annyi, hogy Barbara valahova odatelefonál, oszt átdobnak egy linket, hogy itt tudod megvenni azt a kis hogyishívjákot.
Telt múlt az idő, közeledett az ősz, jött a Mikulás… és úgy gondoltam, hogy még egy email Barbinak, a gyártásvezetőnek és elengedtem ezt a dolgot. Nem szeretek hosszú időn keresztül széllel szembe pisilni, mert a gatyám pisis lesz. Elküldtem a mélt, amiben kb. annyit írtam, hogy nagyszerű Mikulásajándék lenne, ha bármi infó is kiderülne arról a féltve őrzött játékról. De ha nem, az se baj. Perceken belül csörgött a telefon, hogy kiderült a játék neve, Baby T-rex, és van ennél egy sokkal jobb hír is, az illetékesek úgy döntöttek, hogy az ünnepek alkalmával megajándékoznak minket egy ilyen játékkal!
Hát mit ne mondjak, majd kiugrottam a bőrömből, olyan boldog voltam!!! Azonnal elújságoltam Juliskának, a kis feleségemnek a jó hírt!
Mit hoz az élet?! Pár nappal később egy Tescóban kiszúrtam a kis zöld dinoszauruszt! Kezemben a gyerekkel elkezdtem próbálgatni és működött! Sok olyan játék van, ami ha be van csomagolva nem próbálható ki, vagyis ha megnyomod a gombjait, nem történik semmi. De ez nem! Ez kérlek működött! Látnod kellett volna azt a gyermeki örömöt az arcomon, amikor meghallottam a Baby T-rex-ből a saját hangomat! Csak úgy csillogtak a szemeim! Juliska 1 perc múlva mellém lépett és azt kérdezte, mit nézel? Csak hallgasd meg - válaszoltam. Kis hallgatás után - igen nagyon kedves ez a dal... -mondta. Mi???? Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Elkerekedtek a szemeim, ő meg kérdőn nézett rám. Most mi van? - kérdezte. Semmi, csak... Ez az! Megtaláltam. Ez az a játék!!! - próbáltam nyomatékosítani, hogy ez az a vacak amire egy éve várunk!
Jaaaa!!! Tényleg!!! Ez a te hangod? De biztos? És még egy perc után is kételkedett abban, hogy az én hangom szól a játékból.
Teljesen összeomlottam. Egyszerűen nem hittem el, hogy nem ismeri fel a férje hangját. Ez most komoly? Nem ismered fel a hangom? Ezt nem hiszem el… És az egész bevásárlás alatt sértődötten, felemelt orral járkáltam fel s alá kezemben a gyerekkel. Pedig szerintem annyira egyértelmű, hogy az az én hangom! Később aztán beismerte, hogy igen valóban egyértelmű, csak neki máshol járt az esze…na persze. Nem ismerte fel. Ennyi! Pedig már jártam így!
Oldalak
Hirdetés
