Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű játék ilyen mély nyomot hagy bennem

Miért, már volt Lacika?
A saját édesapám nem ismerte fel a hangomat. Volt szerencsém egyszer magának Joe Jonasnak a hangja lenni egy Disney filmben. Sőt, nem is egyben, hanem rögtön kettőben. A Camp Rock, azaz Rocktábor egyben és kettőben, merthogy a Disney Channel nem aprózza el. Ami jó, abból rögtön kettőt csinál. Ez egy ilyen zenés film, ahol a híres amerikai pop-rock együttes Jonas Brothers tagjai a férfi főszereplők, akik nem mellesleg testvérek és hárman vannak. Evangélikus keresztény családból származnak, édesapjuk lelkész, de ez most nem olyan fontos. Volt mozibemutató, meg nagy felhajtás, aztán kb. két évvel később leadta egy nagy magyar kereskedelmi csatorna is az első részt. Nagyon örültem, mert véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy pont otthon voltam a szüleimnél Békéscsabán. Leültünk együtt, hogy megnézzük a filmet.
Nagyon büszke voltam magamra, hogy végre látszik a befektetett energia, meg tudom mutatni, hogy a sok munka eredményeképpen egy Disney film férfi főszereplője lettem. Nézzük, nézzük… és mivel kereskedelmi csatornáról van szó, eljött az első reklám ideje. Addig nem igen beszélgettünk, mindenki a filmet nézte. Persze nem tudtam nem azt nézni, hogy vajon minden mondatom pontos-e, “szájra van-e”, ami kb. annyit tesz, hogy olyan hosszan mondtam-e a szavakat, mondatokat, mint ahogy az illető szája nyitva van. Majd én hülye, megkérdeztem, hogy milyen, hogy tetszik? Anya lelkesen mondta, hogy tetszik neki, csak kár, hogy a dalokat nem kellett elénekelni, kár, hogy azokat eredetiben hagyták. Mire apa: Miért, már volt Lacika? Melyik volt az?
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - Amelyik a legtöbbet pofázik apa, az voltam!!!!! Egyszerűen nem ismerte föl a saját gyereke hangját. Pokoli. Persze lehet, hogy én beszélek másképp egy mikrofon előtt, nem tudom. Van is egy ide vágó vicc. Egy színház művészbejárójánál ülő portás felveszi a telefont. Halló, igen? - kérdi. Jó estét. Elkezdődött már az előadás? - szólal meg egy hang. Egy pillanat - mondja a portás. Kilép a kis szobájából, kicsit hallgatózik, majd visszaveszi a telefont. Igen, elkezdődött - mondja - a színészek már nem a saját hangjukon beszélnek.
Hát lehet, hogy itt is ezt történt.
De lényeg a lényeg, egyszer csak jött egy email, hogy megérkezett a csomag a szinkronstúdióba, át tudom venni a játékot. El is mentünk érte nagy boldogan, végre személyesen is meg tudtam köszönni Barbinak, hogy ilyen sokat tett értünk és kértem, adja át üdvözletünket az illetékeseknek, akik ilyen kedvesek voltak, hogy ingyen és bérmentve eljuttattak hozzánk egyet, a titokzatos kis Baby T Rex zöld dinoszauruszából! Nem lett volna kötelességük, sőt! Valószínűleg az a tény késztette őket, hogy karácsony lesz, és a kisfiamnak szerettem volna beszerezni. Amit ezúton is nagyon köszönök, köszönünk! Én már annak is örültem volna, ha egy linket kapok, ahol meg tudom rendelni, de ez minden várakozásunkat felülmúlta.
Hazafelé megbeszéltük Juliskával, hogy nem bontjuk ki egészen karácsonyig, hogy majd ott lehessen a fa alatt és a kis Lacika bonthassa ki, de… szó mi szó, annyira be voltunk sózva, hogy nem bírtuk ki, pedig már csak pár nap volt karácsonyig. Amint hazaértünk nekiestünk, és kicsomagoltuk. Bekapcsoltuk és letettük Lacika elé. Igazából nem is tudtuk, hogy a játék milyen multifunkcionális. Mivel a szőnyegen volt, nem mozdult, de az már a második pillanatban furi volt, hogy volt hozzá egy műanyag csont-csörgő. A bekapcsolás után a kis zöld dínó ontani kezdte a dalokat és mondókákat, és én mérhetetlen büszke voltam, hogy elmondhatom magamról, a kisfiamnak van egy olyan játéka, amiből én énekelek és mondókázok :)


























