Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű játék ilyen mély nyomot hagy bennem

Mi jót akartunk, ő pedig bepánikolt

Lacika messziről ugyan, de kezdett barátkozni a játékkal, mi pedig közben böngésztük a használati utasítást. Abból kiderült, hogy az a kis zöld dínó nem csak ennyi, nem csak énekel és mondókát mond, nem csakhogy a színes gombjainak lenyomásával különféle információkat tudhatsz meg más állatokról, de ha rendes padlóra rakod, mozogni kezd. Van ugyanis a talpán egy érzékelő, ami ha teljesen benyomódik, a dínó elindul. Előre, hátra, körbefordul és még előre- és hátradőlni is képes. És ha azt hiszed, hogy vége, nagyon tévedsz! Egy idő után a játék megáll, de ha tapsolsz, füttyentesz, vagy megrázod a hozzá tartozó kis csörgőt, újra elindul és dalra fakad! Igen! Hangérzékelős! Vagy hogy kell ezt mondani… tehát a csörgő hangjára újra éled! Elképesztő! A fene gondolta, hogy egy ilyen kis király játék hangja leszek! És ha mindez még nem volna elég, a játék lengyelül is megcsinálja ugyanezt, merthogy kétnyelvű. De nem, a lengyel hang nem én vagyok.

Nos, miután kiderült minden, fogtuk a játékot és két méterrel arrébb helyeztük, a járólapra. Ne tudd meg! A játék berregő hanggal elindult, körbefordult, a gyerek pedig befordult! Láttam a kis arcán, hogy a mozgás és a hang annyira megijeszti, hogy halálra vált arccal kezdett visítani. Én meg hiába énekeltem cukin abból a T-rex-ből, mit sem ért. Ráadásul a játék célba vette Lacikát és egyre közelebb és közelebb ment felé, amitől a gyerek csak még jobban félt. Mi pedig annyira nevettünk, hogy alig bírtuk abbahagyni. Szegény gyerek. Mi jót akartunk, ő pedig teljesen bepánikolt. Aztán persze pár nappal később már közel sem félt tőle, sőt már ő nyomogatta a dinó fején lévő gombot, de ha megmozdult… amíg a szőnyegen van a játék, addig nincs baj. Ma már semmi baja a játékkal, sőt! Ő hozza oda hozzánk, hogy kapcsoljuk be, hadd játsszon vele. Csak egy kis idő kellett neki, hogy megbarátkozzon a Baby T-rex-szel és a hangjával. Szerintem egyelőre nem tudja, hogy a hang, ami a játékból szól, az az enyém, de elnézem neki, mert csak tizenegy hónapos. A többieknek, akik pedig nem ismerték föl a hangomat, beírtam a fekete pontot!

Nem maradt hátra, minthogy megköszönjem Barbarának a közreműködést, Csillának és Lacinak pedig a hihetetlen jóindulatot és emberséget, vagy leginkább szeretetüket, hogy eljuttatták hozzánk a zöld dinót! Köszönöm! És hogy ki is Csilla és Laci? Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy jó emberek! Ugyanis ez a kis üdvözlőkártya volt a játék mellé biggyesztve:

Fotók: Sánta Laci