Léböjtkúra 6. nap

Ahhoz képest, hogy szombat van, elég korán keltem, mert délelőttre Ádi barátommal egy mozit terveztünk be. A csodálatos pókember 2.-t. Persze 3D-ben. Ő valamiér’ nem csípi, szerinte semmi különös, nem sokkal jobb élmény, mint egy sima filmnézés, de én nagyon élvezem. Mint egy igazi gyerek. :) Nem tudom, pontosan mi vonz benne, de ha már rendelkezésünkre áll ez a technika és lehetőség, akkor én kihasználom. Egyre professzionálisabbak és élethűebbek a számítógéppel elkészített jelenetek, igazán szemet gyönyörködtetőek, ezért aztán ha csak tehetem, így nézek.

Szombat

A film nekem tetszett, bár szerintem kicsit hosszabb volt a kelleténél, amit az is bizonyít, hogy életemben először nem bírtam ki, otthagytam a filmet pár percre, mert annyira kellett pisilnem. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy gyakorlatilag 5 napja csak iszom, és állandóan pisilnem kell. Ma nem úgy kezdtem a napot, hogy benyomtam fél liter neerát, hanem inkább vizet ittam. Ennek az volt az oka, hogy ma előadásom van és muszáj tartalékolnom egy kis cuccost estére, hogy inkább akkor vegyek magamhoz némi elemózsiát vagy energiát a bekevert neera formájában, ne reggel.

Az általános tendencia most, hogy nem eszem, legalábbis nálam az, hogy este kilenc körül azért nagyon elálmosodom. Nem tudom, hogy ez a neera-nak vagy az esti semmittevésnek köszönhető, mindenesetre tíz órakor már olyan álmos szoktam lenni, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Ezen a héten még nem is volt olyan nap, hogy 11 után kerültem volna ágyba, pedig nagyon hajlamos vagyok rá, hogy akár hajnali kettőig piszmogjak. De, hogy visszatérjek a filmre, az a tipikus mozibajáró vagyok, aki popcorn nélkül nem megy be a terembe. És ha lehet, akkor azé’ legyen egy szotyis perec is mellé. Szerinted szénhidrátfüggő vagyok? Nem hiszem… ;) (Bár a kukorica az keményítő.) Így ez a mai mozi nem volt olyan egyszerű. Igaz ugyan, hogy már könnyedén, minden nehézség nélkül meg tudok állni bármilyen kaját, nem okoz gondot, hogy az asztalon lévő csokis dobozhoz ne nyúljak hozzá, de ez azért mégis más. Mert most egy olyan tevékenységet fogok végezni, amihez a fejemben hozzá tartozik a pattogatott kukorica. Jöjjön, aminek jönnie kell, gondoltam, “challenge accepted” - ahogy Barney Stinson mondaná.

Beálltunk a sorba, hisz attól, mert én nem eszem, Ádi még igen, neki tehát kell egy közepes menü, kicsit elhülyéskedtünk mire végre sorra kerültünk, megrendelte a kajáját, én meg biztosra akartam menni, nem egy, de két fél literes mentes vizet kértem. Persze film előtt nem mentem el a mosdóba. Mikor néha filmnézés közben megcsapott a kukorica illata, és késztetést éreztem, hogy én is vegyek belőle, kortyoltam egy nagyot a vizemből. Hamarosan, kb. fél óra alatt a fenekére néztem az első üveg vizemnek. De mivel otthon se voltam rest és legalább fél litert toltam ébredés után, hamar megteltek az amúgy - szombati nap lévén - jól kapacitált hólyagjaim.

Egyszóval, szégyen, nem szégyen, kimentem vizelni a film közben. Kicsit azé’ cikinek éreztem egy ideig, de mikor észrevettem, hogy a szokásosnál jóval több ideje állok a piszoár előtt, megértettem, hogy mitől volt már olyan égetően sürgős a dolog. Szerintem ilyen hosszan még életemben nem csináltam. Guinness rekord volt, az tuti! De hát ilyesmivel nem szívesen iratkoznék föl, az amúgy patinás könyv oldalaira. Mikor visszaértem, a film még mindig tartott, úgyhogy (Ádi szerint) semmi izgiről nem maradtam le. Több kisebb-nagyobb csata után, a film célegyenesében jött a végső, mindent eldöntő harc, aminek hevében (JESSZUS! HA NEM LÁTTAD MÉG A FILMET, DE MEG AKAROD NÉZNI, AKKOR EZT MOST NE OLVASD EL!) nagy megdöbbenésünkre meghal a főhősnő! Nem hittünk a szemünknek. Kíváncsi vagyok, hogy a következő részekben hogyan tovább…

A film végén, a végefőcím közepe tájékán pedig az elmaradhatatlan következő film előzetese! A rutinos Marvel rajongók jól tudják. Nem én, Ádi. Ő nagyon vágja ezeket. Teljesen Marvel hősős őrült. Minden szuperhősről mindent tud… Durva. Szóval a film után kis séta együtt, majd hazajöttem készülődni az esti előadásra. Az ugyanis Pécsett volt. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Lauber Dezső Sportcsarnok.

Kettőkor indultunk egy autóval hárman, akik itt Budapesten élünk, Gábor, Norbi és én. A társulat többi tagja pedig busszal ment. Ők mindannyian veszprémiek. Még jó pár évvel ezelőtt dolgoztam a Pannon Várszínházban, mint társulati tag, csak aztán Pestre kerültem a Vámpírok Báljába, így az újabb bemutatókba nem kerültem bele, viszont a meglévő feladataimat tovább játszottam. Ezt az előadást lassan tíz éve mutattuk be, ami szerintem óriási dolog! Sőt, a jubileumi előadást is mi játszottuk nemrég a Budapesti Kongresszusi Központban. Hatalmas élmény volt személyesen találkozni és előadás után kicsit beszélgetni Adamis Annával, a darab dalszövegeinek írójával.