Léböjtkúra utolsó nap

Na, jó. Vasárnap van… Az utolsó nap. Már csak két liter és holnap ehetek… Egész héten mondtam, de most újra elmondom. Nem az éhség, hanem a tudat, hogy nem ehetsz… az zavart. Igazából egy-két nehéz pillanatot leszámítva nagyon könnyen ment az egész. A harmadik nap után már szinte magától értetődő volt, hogy nem eszem, csak iszom.

Vasárnap

Felkelek és összekutyulom a cuccost. Citromlé, neera, bors… a franc… most veszem észre, hogy ez nem másfél, hanem két deci… Ennyi maradt. Á, nem baj, beleöntöm, kicsit édesebb lesz legfeljebb. Hopsz, mi ez a fura... egy citrom meg tud romlani? Nem, nem hiszem, a déli gyümölcsök... A fene, azt hiszem még nem ébredtem fel.
De ok, elkészült! Semmi gond. Jöhet a szokásos reggeli fél liter.

Hú, ez meg milyen ízű lett??? Kicsit édes, meg savanyú is… Na jó, semmi baj, felhígítom. Nem, nem lett jobb. Na, még egy kis vizet hozzá! A fene egye meg! Méér hányás ízű ez??? Lehet, hogy mégis meg tud romlani egy citrom? Ne már!!! Most már csak ez az egy nap van hátra! Ki kell bírnom! Ádi is azt mondta, hogy ne legyek… ööö… mi ne legyek? Elfelejtettem… csíra, vagy nyuszi… vagy gyík??? Szóval valami ilyesmi… Mer’ ha nem csinálom végig a vasárnapot, és hamarabb enni kezdek, mint ahogy terveztem, akkor az az izé vagyok, amit mondott, csak most nem jut eszembe. Béna.

De ez a lé most valami pocsolyasz*r lett!!! Eddig ízlett. Még büszke is voltam magamra, hogy nekem ízlik a neera. Biztos az a hülye citrom! De hogy nem vettem észre? Most komolyan elpocsékoltam az utolsó adagomat? És most mi lesz? Elvonási tüneteim lesznek, mint egy drogosnak? Nem tudom… akkor, marad a víz. Majd vizet iszom egész nap. Azt is ki fogom bírni. Ok! Legyen. Marad a víz. Vagy a víz, vagy… a KFC…

A büdös francba! Most komolyan egy gyík leszek? Vagy gyökér? Vagy csíra? Vagy csirke? Vagy mit mondott az Ádi? Csirke? Igen… Csirke. Csirke, tehát KFC! Nem bírom! Elborult az agyam! :) És megcsapott az evés lehetőségének szele! Ma semmi dolgom, úgy terveztem, hogy csak filmet nézek és ennyi… de egy itthoni filmnézés egy kis rántott csirkével? Na, jó. Felhívom a szüleimet, azzal is telik az idő. Szia, APA!

Nos… lebeszélt. Húhh... Azt mondta, hogy ha már idáig kibírtam teljesen önszántamból, és nem ettem, csak ittam, akkor most már nyugodtan ehetek egy kis KFC-! IIIgeeeeeeeeen!!! YESSS!!! Akkor ennyi volt! Mostmár hivatalosan is egy csíra vagyok… vagy csirke! Vagy gyík, csak azt nem ott. :)

Hát, így történt, hogy a vasárnapot csak 13 óráig bírtam. És bár mindenki arra figyelmeztetett, hogy csak fokozatosan, lassan az újra evéssel, mert rosszul leszek, de én okosabb vagyok, mint egy ötödikes, és rögtön gyorséttermi kajával kezdtem. Zsír. Nem ettem igazán sokat, de fél órával később olyan rosszul voltam, hogy azt nem tudom elmondani. Fájt és szorított és csavarodott és szétfeszített és fel volt fújódva, amit el tudsz képzelni. Sokkal rosszabbul voltam attól, hogy ettem, mint egész héten összesen attól, hogy nem ettem… Botrány! Nem bírtam ülni, állni feküdni, sétálni… semmit! És ami a legrosszabb, hogy elkezdtem csuklani. De folyamatosan csuklom. Elképesztő, hogy pár órai csuklás után milyen pipa tudsz lenni. Próbálkoztam mindennel. Bent tartottam a levegőt, ameddig csak tudtam. Piciket vettem nagyon sűrűn, csak úgy fel-le járt a hasam a gyors ki-be levegőtől (tűzlégzés). Már kezdtem szédülni, de a csuklás nagyon jól bírta. Akkor jött a vízivás. Igen ám, de mivel tele voltam, minden egyes korty egy kínszenvedés volt! Gyorsan ittam sokat. Semmi. Lassan ittam, pici kortyokkal. Semmi. A végén már lefeküdtem a földre, mindkét térdemet a hasamhoz szorítottam, nagylevegőt vettem, kifújtam. Azt hittem, hogy szétdurranok, de a rekeszizmom görcsös összerándulásai nem maradtak abba. Majd eszembe jutott, hogy van egy ilyen Kundalini jóga gyakorlat, hogy a térdeid a mellkasodra teszed, összekulcsolod karjaidat a sípcsontod fölött, és egy nagylevegő után legalább egy percen keresztül ki-be szívod és fújod a levegőt gyorsan egymás után. Na, ez elmulasztotta. Egy időre. De kisvártatva újra kezdődött…

Igen, ez azért van, mert bár nem ettem sokat, az összeszűkült gyomrom számára mégis hatalmas mennyiség volt. Nem beszélve a sok vízről, amit bevedeltem… :(

Hát… a vége pedig Vuk lett, a kis róka. Bár ez nem is volt olyan kicsi. A gyomrom megnyugodott, engedett a szorítás, de a csuklás csak egy rövid időre maradt abba. De éjszakára biztos abbahagyja…

Fokozatosság! Tapasztalatból mondom! :)

Fotó: parade.condenast.com