"A feleségem töltött káposztáját várom ilyenkor a legjobban" - Interjú Illés Ferenccel

Úgy tudom, KAP tanul(t) is nálad. Milyen tanítvány?

KAP már úgy érkezett hozzám, hogy valamennyire tudott gitározni, csak abban a stílusban, amit “jazz manouche”-nak hívnak, még nem volt járatos. Persze nem árultam el neki az összes szakmai titkot, nehogy később úgy döntsön, hogy inkább gitáros lesz (nevet). Ennek ellenére mégiscsak zenekart alapított, amit ma Duma Swing néven ismerhet a közönség. Viccet félretéve, szorgalmas diák volt, aki biztos sajnálja, hogy már nem jár hozzám (nevet).

Hogy telnek nálatok az ünnepek?

Én minden évben a feleségem töltött káposztáját várom ilyenkor a legjobban. A 24-ei estét mindig szűk családi körben töltöm a kislányommal és a feleségemmel, 25-e a családlátogatások ideje, és 26-án kipihenjük az előző napi családlátogatásokat.

És a szilveszter? Megszokott számodra, hogy dolgozol?

A szilveszter a legtöbb zenésznek a munkáról szól, olyan régóta vagyok színpadon ezen a napon, hogy már nem is emlékszem arra, hogy milyen volt bulizni. Viszont ezt nem is bánom, mert ezen a napon mindig nagy volt a nyomás megtalálni a számomra legjobb bulit, aztán persze gyakran csalódtam, mert többet vártam tőle, mint amit kaptam... Legemlékezetesebb szilveszterem a kislányom születése volt, aki pont ezt a napot választotta a világrajövetelre, és ezzel megváltoztatta az életem.

Év végén végzel valami összegzést, leltárt? Mit kívánnál magadnak az új évre?

Leltárt nem végzek, inkább csak úgy óvatosan rápillantok a célfüzetemre, ahova kisebb és számomra elérhető célokat írok le, és ilyenkor megfogalmazom a következő évben elérendő célokat is. Magamnak azt kívánom, mint amit mindenki másnak is: “sikerekben gazdag, boldog újesztendőt!”