Noszály Sándor: "Belső megvilágosodást éltem meg"

A korábbi kiváló teniszező és egykori „Nagy Ő”, Noszály Sándor a törökbálinti The Clubban mutatta be legújabb, önéletrajzi ihletésű könyvét. Az esemény nem csupán egy hagyományos könyvbemutató volt, hanem egy mély és őszinte vallomás az életéről, a mentális betegségéről és az azzal való több mint egy évtizedes küzdelméről.

Mély belső utazás és szembenézés a múlttal

Noszály a bemutatón többször is elérzékenyült, amikor a gyermekkoráról, a sportpályafutásáról, valamint az elmúlt tíz év megpróbáltatásairól mesélt. Mint mondta, a kötet megírása komoly belső munkát és spirituális elmélyülést igényelt.

„A lelkem legmélyebb bugyraiból írtam, olvassátok szeretettel” – fogalmazott a bemutatón.

A sportoló nyíltan beszélt bipoláris zavaráról is, hangsúlyozva, hogy a lelkiállapotot nem a külső körülmények határozzák meg. Akkor érezte úgy, hogy készen áll a története megosztására, amikor sikerült kilábalnia a bipoláris betegség legnehezebb szakaszaiból. Kiemelte: ma már a múltjának egyetlen momentumát sem bánja.

A könyv létrejöttében fontos szerepet játszott Pál Babette társszerző, aki kiemelte, hogy a saját küzdelmek ilyen fokú feltárása hatalmas bátorságra vall.

Az eseményen felszólalt Csupó Gábor, a világhírű magyar-amerikai animációs filmes is, akivel Noszály 16 évvel ezelőtt kötött szoros barátságot Los Angelesben. Csupó meleg szavakkal méltatta a korábbi teniszezőt, kiemelve annak jóindulatát, humorát és hatalmas szívét.

A bemutató után mi is beszélgettünk a sportolóval, aki elmesélte, hogy van mostanában és mivel tölti a napjait. A beszélgetést itt tudod megtekinteni!

Hogy vagy mostanában?

Köszönöm szépen, teljes harmónia van. Novellákat írok, sokat sportolok, teniszezek, padelezek, úgyhogy nagyon teljes az életem.

Kinek ajánlod a könyvet?

A könyvet, aki el szeretné olvasni, ez az ajánlás, én mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert nem az életem benne a lényeg, hanem a tapasztalások és amiről eddig beszéltem.

Milyen érzés volt a bemutató?

Ha a könyvről van szó, akkor mindig elérzékenyülök. Nem tudtam a beszédet elmondani, mert majdnem végigsírtam. Olvasni sem tudom a könyvet, de hogyha, ha nem a könyvről van szó, akkor visszatér a tökéletes jókedv, amilyen szoktam lenni.

Milyen élmény volt megírni, ha olvasni ennyire nehéz?

Hát a megírás az a igazából végigmondtam diktafonra az egészet, mert szerencsére mondom, mindenre emlékszem szinte hároméves koromtól, úgyhogy elolvasni nehéz.

Felszabadító érzés volt?

Hát az utolsó betű után mondom, teljes katarzis volt és annyi van, hogy azóta ilyen belső megvilágosodást éltem meg és ezért nagyon érzékeny vagyok, ami nem baj, mert nem bánatos vagyok, hanem ezek örömkönnyek vagy meghatottság inkább.

Ezzel szerettél volna másoknak is segíteni?

Mindenképpen az a Stigmanót is azért találtam ki, hogy ne stigmatizáljuk a, a mentális betegségeket, de közben váltottam egy olyanra, hogy a spiritualitást se stigmatizáljuk. Ma spiritusz a lélekről szól és pont ebbe a, amit már előbb mondtam, ebben a digitális táltos-korban fontos, hogy én mindig az alázatról, az együttérzésről, az empátiáról és az elengedésről írom a novelláimat is, meg az értekezéseimet is. És ez szerintem ez az egy tudja kihozni a, a emberiség lelkét a, a pöcegödörből.

Magadra vennéd most a mentális betegségek képviseletét?

Nem akarok én nagykövet lenni, megteszem a magamtól, tőlem telhetőt megteszem. Semmilyen státuszt nem akarok, semmilyen egóm nincs.

Sok üzenetet kapsz hasonló állapottal küzdő emberektől?

Nagyon sokat, mert nagyon sok bipoláristól, nagyon sok embertől, akinek lelki problémája van és próbálok minél többre válaszolni. Sőt, sok, sok embert föl is hívok telefonon.

Szerinted társadalmilag hogy viszonyulunk ehhez a témához?

Hát egyre nyitottabbak, mert egyre több embert érint. A pandémia után is harminc százalékkal nőtt a depressziósok száma, egyre több embert ér lelki tusában lehet azt, azt mondani, úgyhogy egyre nyitottabbak. Most már a pszichológushoz járás se szégyen. Nem is mondtam különben itt, hogy megcsináltam a Stigmanó applikációt, erről nem is beszéltem, ami össze fogja kötni majd a pszichológusokat a betegekkel. Ez, annyi minden történt, hogy nem is mondtam, hogy ez kész van. Most már csak a pszichológusokkal és a betegekkel kell, vagy akiknek szüksége van rá, nem mondom azt, hogy beteg kell föltölteni és el fog indulni az is.

Ez egy saját fejlesztésű projekt?

Ez egy, egy megkértem egy IT céget, hogy csinálja meg és most lett kész.

Leadfotó: Femcafe