Ausztria rejtett ékszerdoboza: 3 nap, amiért megéri Karintiába utazni

Van az a hely, ahol már az első néhány órában érzed, hogy itt valahogy minden a helyén van. A táj, az ételek, a víz, a hegyek, az apró települések, a vendéglátás – és persze az a bizonyos „na, ide még vissza kell jönnünk” érzés. Nekem ilyen volt a szeptember eleji karintiai sajtóút, amelyet a Kärnten Werbung jóvoltából járhattam végig.

Három nap alatt elképesztően sok arcát ismertük meg Ausztria legdélebbi tartományának

Volt benne tóparti fürdőzés, biciklizés, hajózás, rövid és hosszabb túra, vízesésekkel tarkított szurdok, hegyi rét, helyi termelőktől származó ételek és persze rengeteg olyan pillanat, amikor egyszerűen csak megálltunk, körbenéztünk, és próbáltuk elhinni, hogy tényleg ott vagyunk. A Wörthersee környékén különösen könnyű beleszeretni ebbe az életérzésbe. A tó türkizkék vize, a mediterrán hangulatú települések, a vízparti éttermek és a háttérben húzódó hegyek olyan kombinációt alkotnak, ami egyszerre pihentető és izgalmas. Aztán amikor már azt gondolnánk, ennél szebb nem nagyon lehet, néhány kilométerrel arrébb ott vannak a Karavankák, a Bodental érintetlenebb világa és a mesébe illő Märchenwiese.

A Wörthersee varázsa

Első napunkon Pörtschachba érkeztünk, amelynek egyik legnagyobb vonzereje természetesen maga a Wörthersee (Wörthi-tó). A tó Karintia legnagyobb tava: mintegy 17 kilométer hosszú, nyáron pedig akár 27–28 Celsius-fokosra is felmelegedhet a vize. Türkiz árnyalatai, erdős dombjai és a háttérben feltűnő hegyek miatt egészen különleges atmoszférája van.

A tó környéke egyszerre elegáns és laza. Egyik pillanatban egy szépen kiépített vízparti promenádon sétálunk, a másikban már egy erdős ösvényen vagyunk, miközben a távolban ott csillog a víz. A Wörthersee ráadásul nem csak a nyári strandolásról szól: a környék tele van kerékpáros és túraútvonalakkal, éttermekkel, kávézókkal és olyan helyekkel, ahol tényleg érdemes lelassítani. Nem véletlen, hogy a régiót egyszerre jellemzi a lifestyle és az outdoor életérzés.

Mi szeptember elején érkeztünk, amikor már érezhető volt az ősz közeledte, de a tó még tökéletesen alkalmas volt egy fürdőzésre. És őszintén? Egyáltalán nem kellett kétszer mondani, hogy menjünk a vízbe. Pörtschachban a Das Jo wellnesshotelben szálltunk meg, ahol rögtön egy igazi karintiai uzsonnával indítottunk. A Labsalerie jóvoltából az asztalra kerülő finomságok teljes egészében helyi termelőktől érkeztek, és ez az egész út egyik fontos motívuma lett: itt tényleg érezhető, hogy a helyi alapanyagoknak és termelőknek komoly szerepük van a gasztronómiában. A délutánt pedig a lehető legjobb módon folytattuk: irány a Wörthersee! A tóban fürödni szeptember elején, miközben körülöttünk a hegyek és a vízparti táj terül el, az a fajta élmény, amit nehéz egy sima nyaralós programként leírni. Inkább olyan, mintha néhány órára sikerült volna megállítani az időt. Este a közeli Marktamt étteremben vacsoráztunk, ahol helyi halas fogásokat kóstoltunk. A nap végére pedig már kezdett összeállni a kép: Karintiában nemcsak nézni érdemes a tájat, hanem enni, inni, biciklizni, úszni és egyszerűen csak benne lenni.

Bringával a Wörthersee mellett

A második napunk egy rövid túrával indult. A Hohe Gloriette kilátópont felé sétáltunk, és már maga az út is megérte, de amikor felértünk, jött az igazi jutalom: a panoráma.

Innen szépen belátni a Wörthersee egy jelentős részét, Maria Wörthtől egészen Velden irányába, a háttérben pedig a Karavankák vonulata rajzolódik ki. A kilátópont Pörtschach központjából kiindulva körülbelül 30–40 perc alatt teljesíthető felfelé.

A hely ráadásul nem csupán egy szép fotópont. A Hohe Gloriette helyén egykor római kori őrtorony állhatott, később pedig egy középkori erődített épület, a Seeburg is létezett itt. A ma látható fehér, oszlopos pavilon már a turizmus fellendülésének időszakában épült. Innen már tényleg nem volt más hátra, mint nyeregbe pattanni. A bicikliket a KEM Wörthersee Karolinger biztosította számunkra, mi pedig nekivágtunk a tópartnak. A négy települést – Krumpendorfot, Moosburgot, Pörtschachot és Techelsberget – érintő régió különösen érdekes ebből a szempontból. Ezek a települések együtt alkotják a Wörthersee-Karolinger régiót, amely mintegy 90 négyzetkilométeren terül el a Wörthersee északi részén.

A biciklizés során pedig pontosan ezt lehet megtapasztalni: egyik hangulatból csöppenünk a másikba. Néha közvetlenül a tó mellett haladunk, máshol kisebb utak és zöld területek vesznek körül, miközben folyamatosan változik a panoráma. A Wörthersee hivatalos kerékpáros útvonalai között több olyan túra is szerepel, amely a régió településeit köti össze, így a környék kifejezetten bringabarát úti cél.

A célunk Velden volt

Ha valaki szereti a tóparti eleganciát, Veldenbe szinte biztosan beleszeret. A település egyik legismertebb látványossága a tóparton álló Schloss Velden, a város pedig a Wörthersee egyik legismertebb lifestyle-központja. Itt található a híres Casino Velden is, miközben a vízparton éttermek, bárok és elegáns szállodák sorakoznak. A turisztikai hivatal nem véletlenül nevezi a környéket Ausztria Karib-tengerének: mediterrán hangulat, vízparti élet és alpesi háttér találkozik.

Mi azonban ezúttal nem a kaszinó miatt érkeztünk, hanem egy különleges ebéd miatt. A Seespitz étteremben háromfogásos menüvel vártak minket, méghozzá olyan kilátással, amely mellett még egy tökéletesen elkészített fogás is csak a második helyre szorulhat. Gazpacho, fehér hal és egy csokoládés-kókuszos desszert került elénk – és mindhárom fogásnál az volt az érzésem, hogy valahogy sikerült tányérra tenniük azt a könnyed, tóparti hangulatot, amit egész nap éreztünk.

A visszaút pedig már hajóval történt. A biciklizés után különösen jólesett hátradőlni, és ezúttal a vízről nézni a partot. Egy tóparti kirándulásnak szerintem pont ez az egyik legjobb része: ugyanazt a tájat gyalog, bicikliről és hajóról nézve három teljesen különböző arcát ismerhetjük meg. Az estét Pörtschachban az Electric Gardenben zártuk. Itt jött az út egyik legemlékezetesebb gasztroélménye: megkóstoltam a helyi, méltán híres wagyu burgert. És igen, az a fajta burger volt, amiről még másnap is beszélgettünk.

A hely különlegessége ráadásul nem merül ki az ételekben: a történelmi vízerőműhöz kapcsolódó környezet miatt maga a helyszín is karakteres része Pörtschachnak.

Lapozz, cikkünk a következő oldalon folytatódik!